Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

84.

Egész éjjel nem aludtam. Itt már csak a csoda segíthet, vagy Melissa exe. Már Niallt is elkapták, az egyetlen segítőmet. Nem tudom hol tarthatják elzárva. 

Reggel, mint a mosott rongy úgy ébredtem. Gemma igyekezett feldobni a kedvemet, de láttam a szemén a rémületet. Igyekeztünk együttesen készülni az esti tárgyalásra. Itt fogok bedilizni ebben a házban. Felöltöztem, a hajamat kontyba csavartam, igyekeztem az arcomat is emberivé varázsolni. El kell mennem dolgozni, mert különben fejre állok a bezártságtól.

- Hová mész?-kiáltott utánam Gemma a nappaliból

- Dolgozni.-vettem a táskámat a vállamra- Délután jövök.

- De...

Isteni szerencsém volt, hogy a kocsikulcsom nálam maradt, már csak az a kérdés, hogy az autóm itt van-e. Persze, hogy nincs itt. Ilyen az én szerencsém! Majdnem elkáromkodtam magamat. Összehúztam a szemeimet, és az ott parkoló autók között kezdtem el nézelődni. 

- Soph!-rohant ki utánam Gemma

- Hm?-fordultam felé

- Ne menj kérlek sehová. -fogta meg a vállamat- Harry megfigyeltet.-suttogta a fülembe- Ne csinálj hülyeséget kérlek.

- Mi az, hogy megfigyeltet?-suttogtam neki vissza

- Ha jobbra nézel, akkor látod azt a srácot a motoroknál? Akkor azt a srácot, aki a telefonját nyomokodja a háza előtt? Na, ő is. 

- Ezt most nem mondod komolyan?-néztem meghökkenve a lányra

- De.-bólintott

- Szuper!-fújtam ki a levegőt a mellkasomból

Leültem bánatosan a lépcsőre. Na most mihez kezdjek? Nem bírok itt maradni. Nekem el kell innen mennem.  Az emlegetett szamár, ebben a pillanatban közeledett hozzánk. Azonnal felpattantam és elé gyalogoltam. 

- Vissza tudnád szolgáltatni a kocsimat?

- Semmi jó reggelt vagy valami?-húzódott széles mosolyra a szája

- Jó reggelt! Kérlek.

- Sajnálom Soph, nem tehetem.-rázta meg fürtjeit

Értetlenül álltam előtte. Nagyot sóhajtott, majd úgy beszélt hozzám, mintha egy 8 évesnek kezdené el, magyarázni a szorzótáblát. 

- Sophia, tudod, hogy ez a nap egy nagyon fontos nap. Nem szeretnék semmi komplikációt, ezért azt szeretném, ha ma pihennél. 

- Harold Styles.-csattantam fel- Nem vagyok egy értetlen csitri, felnőtt nő vagyok, aki dolgozni akar menni. Délután visszajövök tudván tudod. 

- Sajnálom Eperke, de nem. És ez az utolsó szavam.

A szemei szikrákat szórtak. Fogalmam sincs mi ez a hangulatingadozás nála. Az előbb még mosolygott, most pedig úgy néz rám, mintha meg akarna ölni álmomban. Ez baromi félelmetes volt. 

- Akkor pukkadj meg Styles!-kiabáltam utána

Hallottam, ahogy felnevet és megy tovább a nővéréhez. 

Mérgesen néztem rá, hogy lehet ekkora bunkó? Nem tudom elhinni, hogy tud ilyen lenni. A telefonom megrezzent a zsebemben. Előhalásztam, a mobilt, megnyitottam az üzenetet. Melissától jött.

"Megvannak az eredmények. Hívj vissza. M."

Szélsebesen visszapötyögtem neki a választ. Ez az egyetlen, hogy megmentsem a bátyámat a vadászat alól, ahol ő lesz az áldozat. 

Látványosan bementem a házba, leöltöztem, és a konyhába mentem. A kisebbik Gemma ücsörgött az asztalnál, valami házi feladatot pötyögött a laptopjába mélyedve. A telefonom megcsörrent.

- Dr. Sophia Grey!-vettem a fülemhez

Tudtam, hogy a leányzó hallgatja a beszélgetésemet, természetesen nem rossz szándékból. Ha akarja, ha nem hallgatnia kell. 

- Szia Sophie, itt Melissa. Egy lázgörcsös kisfiút hoztak be az imént a rendelőbe. Be tudnál jönni?

- Persze, azonnal indulok. Addig adj neki lázcsillapítót és faggasd ki a szülőket az esetleges gyógyszerallergiájáról. 

- Úgy lesz. 

Idegesen harapdálni kezdtem a számat, miközben felöltöztem. 

- Gemma, ide tudnád adni a kocsitokat? Nagyon fontos betegem van. 

- Nem tehetem Sophie!-állt fel a pulttól Gemma

Tudtam, hogy vacillál, hogy mi tévő is legyen. Én pedig piszkosul kihasználom. Ennél lejjebb nem is süllyedhetnél Sophia, ezért a pokolban fogok elégni. De a bátyám....

- Kérlek. A kisfiúnak lázgörcse van. Be kell mennem. Súlyos következményei lehetnek. 

- Egy feltétellel.

- Megkapod.-vágtam rá gondolkodás nélkül

Ajjaj! Nem biztos, hogy jó ötlet egy kamasszal üzletelni. Túlságosan is gyorsan rávágtam az igent. 

- 2 hét igazolás, amit bármikor kikérhetek. És te tartod nekem a hátadat. 

- Minek kell az neked?

- El akarok menni Kennel a sítáborba. Anya pedig nem enged. Nos doki?-villantott rám egy angyali mosolyt

- Boszorka vagy. De segítened kell előtte meglépnem.

- Bízd csak rám!-kacsintott- Kulcs a komódon a tv mellett. 

- Kösz!

Halihó Cukorborsók!

Tudom nagyon régen volt már rész, de remélem azért nem hagytatok itt!

Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok!

Puszi&ölelés:

Nola