Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

99.

A szeptemberi napfény kellemesen cirógatta a bőrömet. Hallottam, ahogy a szél lágyan játszadozik a fák ágaival. Egy hatalmas diófa alatt feküdtem, pihe puha fűben.
- Sophie!-hallottam meg bársonyos hangot nem messze tőlem
Ezer közül is felismerném. A világon az egyik legkedvesebb volt számomra. Továbbra sem nyitottam ki a szememet, csak hümmögtem egyet jól esően. Annyira élveztem a napsütést és a meleget.
- Sophie, kincsem.-simított végig az arcomon kezével- Eperke, nézz rám! Kérlek!
Hangja könyörgő volt, már-már reményvesztett volt. Eleget téve kérésének kinyitottam. Azonban a napfény helyett sötétséget láttam, közvetlen előttem pedig az aggódó vőlegényemet.
- Sophie, hogy érzed magad?
A diófa és a napfény csak álom volt. Újra visszatértek az emlékeim. Desmond, a párbaj, a tüskék...minden eszembe jutott. A gyomrom görcsbe rándult
- J...jól.-a szám kiszáradt, dadogtam- Mi történt?
- Minden rendben van Kedvesem. Hazaviszlek...-nyomott egy csókot kiszáradt számra
- De előtte muszáj kiszednünk innen téged.-lépett mellénk Gemma- Ez most nem lesz túl kellemes Sophie.
- A tüskék itt vannak...bennem?-remegett a szám, a szemeim azonnal könnybe lábadtak.
- Igen, drágaságom. De ki kell bírnod. Utána hazaviszlek. Esküszöm, hogy több fájdalom nem fog téged érni.-fogta meg zsibbadt kezeimet- Megígérem.
- Zayn, kérlek vidd el innen az öcsémet.-állt fel tőlem Gemma
- Felejtsd el Gem!-csattant fel a vérfarkas
- Menj Harry.-szólaltam meg én is
Elszontyolodott, majd kérésemre Zaynnel távozott. Kettesben maradtunk Gemmával. A lány felkötötte a haját copfba, feltűrte a felsőjét, majd leguggolt hozzám.
- Ez most nagyon, de nagyon fog fájni. Ehhez képest a szülés semmi. Nem akarlak megijeszteni, csak fel akarlak készíteni Sophie. Egyenként kell kihúznunk őket, de óvatosan kell eljárnunk. Minden utasításomat pontosan kövesd. Nyugodtan üvölts, kiabálj. Én is ezt tettem. Ha szünetet kérsz, csak szólj, azonnal abbahagyjuk. Rendben?
- Igen. Kezdjük el.
Hátizsákjához lépett, ahonnan egy zseblámpát és két kertészeti kesztyűt húzott elő.
A lány csak bólintott, majd a csuklómat kikötötte óvatosan, a lábaimmal együtt.
- Nagyon sok lehet benned. El fog tartani egy darabig. Készen állsz?
- Igen, kezdjük.
Most mindenki azt hiszi, hogy rózsabokorban ülök vagy egy kaktuszban. Ez hatalmas tévedés. Ez nem akármilyen csermely. Egy nagyon ritka, mérgező tüskéjű, sűrű bokor, egy rossz mozdulat és ott halok meg pillanatok alatt.
- Az első tüske a felkarod hátsó részében van.-tájékoztatott a lány.
A zseblámpát szájába vette, majd a karomat megvilágítva elkezdte kihúzni az elsőt. Égető, éles fájdalom hatolt a karomba. Felüvöltöttem a fájdalomtól. Az egész erdő tőlem zengett. Mintha puszta kézzel kitépnék a nyelvedet a fogaiddal együtt. A szemeim könnyeztek, zokogva hajtottam le a fejemet.
- Az első meg van édesem.-vette ki a szájából a lámpát- Lefertőtlenítem és kész. Jó?
Csak bólogatni tudtam. Hagytam, hogy tegye, amit csak akar. A fertőtlenítő hűsìtette a bőrömet.
- Kész. Most a válladból szedek ki egyet. Ne ugyanazt a területet nyúzzam folyamatosan. Jó? Itt talán kevésbé fog fájni.
A 6. tüske után már alig voltam eszméletemnél. Még mindig sok volt bennem. Már hangom sem volt az üvöltéshez.
- Tartsunk pihenőt?
- Nem! Szedd ki belőlem azokat a szarokat! Nem akarok itt megrohadni. Inkább tereld el a figyelmemet. Desmonddal mi történt?
- Harry győzött. Nem akarom részletezni.
Sejtettem mi lehetett a végkifejlet. Nem akartam Gemmát ezzel terhelni, bőven elég most neki kiszedegetni belőlem a tüskéket.
- Most készülj!-szólt rám

Halihó Cukorborsók!

Tudom nagyon régen volt rész, de nyelvvizsgára készültem, és ihlet hiányban  is szenvedtem.
Tudom elég rövidke lett ez a rész, de igyekszem hozni a következőt minél hamarabb.
Ha tetszett a rész kérlek szavazz és írj kommentet.

Puszi& ölelés:
Nola