Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

57.

Sophie szemszöge:
Azt hittem több csapás nem érhet. Tévedtem! Mintha egy rossz regényben lennék. Valaki nagyon jól szórakozhat rajtam odafent az első sorban. Nekem elég volt ebből köszönöm! Egy nyugodt emlékezet visszatérős élet kell! Nem pedig egy kiszámíthatatlan, állandó bajforrásos életre.
Reggel megvettem a repjegyemet Manchesterbe, már holnapután utazok is. Nem tudom mennyi ideig kell ott lennem. De már most rosszul vagyok az azonosítás miatt és az egész procedúra miatt. Sorban jöttek a hívások a család barátoktól és a barátaimtól.
Ami a legfurább, hogy Jasonnek színét nem láttam legalább 2 napja. A telefonja kisípol folyamatosan.
- Hová pakolsz?-kérdezte Harry az utazás előtti napomon
- Haza megyek. Sok mindent el kell intéznem a temetéssel kapcsolatban.
- Veled tarthatok?
- Hazza!-álltam fel a bőrönd mellől-Szeretném ezt egyedül intézni, ha nem baj.
Láttam rajta, hogy nagyon bántja a dolog. Nekem is fájt, de muszáj egyedül végig vinnem, ha már Jason nem jelentkezik.
- Jasonről tudsz valamit?
- Nem!-sóhajtott- Semmit!
- Ez furcsa. Nekem se veszi a telefont.-sóhajtottam- Talán mély a gyásza.
- Lehet!
Este találtam egy üveg bort, amit felbontottam és a tv-t nézve kortyolgattam. Tudom, szánalmas, amit művelek, de kellett nekem. Túl sok stressz ért az elmúlt időkben. Már amennyire emlékszem.
Az üveg bor után átöltöztem és taxit hívtam. Igyekeztem józannak tűnni, mikor elmagyaráztam neki, hogy bulizni akarok menni.
A szomszéd városba vitt. Valóban egy szórakozóhely előtt rakott ki. Rengeteg ember tombolt odabent. A pulthoz ültem, kikértem egy whiskey kólát. Hogy fogom holnap ostorozni magamat. De most nem érdekelt. Bulizni akartam, tombolni, szabadon élni feszkó nélkül. A hely tömve volt emberekkel. Néhány tahó bepróbálkozott, de mindhiába. Nekem Harry hiányzott. Minél többet ittam, annál jobban hiányzott. Azt hiszem a matematikában ezt hívják egyenes arányosságnak. A 4. kör után lerázva udvarlóimat egy cigarettát kértem (magyarán tarháltam) egy kint dohányzó sráctól. A mentolos malboro égette a torkomat, de nem érdekelt. Ez kellett nekem. A következő pillanatban azon kaptam magamat, hogy Harryt hívom immáron hajnali 2-kor.
- Szió Cica!-kuncogtam
- Soph! Minden rendben?
Biztosra veszem, hogy még nem aludt, ami fura.
- Minden hipiszupi, csak hiányzol! Gondoltam felhívlak!-csuklottam
- Te ittál? Kicsim, merre vagy?
- Neeem én? Sosem iszok!- kacarásztam- Csak vizet!
- Soph merre vagy?
- Hmm!-fordultam körbe- Egy szórakozóhelyen.
- Mondd a nevét!
- A-a-kuncogtam- Azt sajnos nem tehetem! Ugyanis nem láthatsz meg így!
- Sophia!-dörrent rám-Maradj ott, ahol vagy! Érted megyek!
- Ne már Apuci! Neee!-nyígtam- Nem is vagy az apám! Ne főnökösködj! En csak azért hívtalak, mert szeretlek és hiányzol! Na csáááá!-nyújtottam el a köszönést, majd kinyomtam
Pár perc sem telt el, Harry satufékkel állt meg. Lehet, hogy 30 perc kellett ahhoz, hogy eltegyem a telefonomat? Új rekord Sophia életében! Hurrá!
A göndörhajú Adonisz dühösen sietett oda hozzám.
- Hazamegyünk!
- De én még bulikázni akarok Hazza baba!-nyafogtam
- Bulikázol majd az ágyadban! Gyere Soph!-fogta meg a karomat
- De ne már!-nyivákoltam, mint egy hisztis cicababa
- Sophie!-sóhajtott- Ha magadtól nem jössz, kénytelen leszek más módszert alkalmazni.
- De Harry!-nyafogtam
- Hé, minden rendben?-állt mellém a biztonsági
- Persze, a barátnőm satu részeg, én meg haza akarom vinni!
- A barátja?-nézett rám
- Az!-bólintottam- Csak apáskodik! Be van feszülve!-kacarásztam
- Azt látom!-helyeselt- Akkor további szép estét!-azzal elballagott
Én pedig becsiccsentve integettem neki. Harry meg sem várva következő mozdulatomat a vállán átdobva vitt a kocsijáig. Az anyósülésre ültetett, majd bekötött.
- Éhes vagyok!-szólaltam meg az úton
- Akkor eszünk!-kanyarodott le az egyik utcán
A mekiből elvitelre kért nekem menüt, amit hazáig betoltam. Néha-néha el-elmosolyodott rajtam.
- Na gyere Hercegnőm, vár az ágy!-vett ki mennyasszony pózba
- Szeretlek Harry!-motyogtam félálomban
- Én is téged Eperke, én is téged!

Halihó Cukorborsók!
Sajna csak most volt időm írni. Nagyon sok idén a dolgom, a feladataim gyűlnek és gyűlnek, de igyekszem itt lenni veletek!
Remélem tetszeni fog ez a rész!
Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok!
Puszi&ölelés: Nola😘😘