Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

30.

Könnyes szemekkel néztem rá. Hazza volt az. Leült mellém és átkarolt.
- Nyugodj meg kincsem!-csókolt bele a hajamba
- Nekem ez sok Harry! Annyi kérdés kavarog a fejemben, hogy el nem tudom mondani.
- Tudom Kedvesem, tudom!
- Félek Hazza. Nem akarok csalódni.
- Haza menjünk?
- Valahova el! Ne haza!-szipogtam
- Rendben
Harry megfogta kezemet, bevitt a házba a táskámért. Ashley megtörten nézett ránk, míg a bátyám dühösen.
- Hová mentek?-pattant fel a nő
- El innen! Nekem ez sok volt!
- De még van mit mesélnie. Nem igaz Ash?-villantá Jason szeme
- Jason! Most úgy érzem magam, mintha bármelyik pillanatban elveszhetném a józan eszemet. Kérlek engedj el!
- Ezt később folytatjuk. És tudd, hogy nem léphettek ki a városból anélkül, hogy ne tudnék róla.
- Tudom!-bólintott Ashley- Sophie!-lépett hozzám közelebb- Pihenj és ha bármi kérdésed lenne, keress nyugodtan.
- Foglak! Nyugodj meg!-dörmögtem
Hazza Range Roverebe szálltam be. Csendesen elimdultunk. Messze akartam lenni innen. Tudta hová kell vinnie. Az erdő mélyén egy tó állt. Olvastam róla a város honlapján. De el nem tudtam képzelni hol lehet a Castel-tó. Alig 10 ember lézengett a helyen. Béreltünk egy csónakot és beeveztünk a tóba. A környék csodás volt.
- Harry szerinted mit akarhatnak?
- Kik?
- A szüleim.
- Ezt én sem tudom. A fiúk mindennap őrzik a házat. Mindent meg akarok tudni róluk. Nem hagyom, hogy bármi bajod történjen Picinyem!-simogatta meg az arcomat
- Köszönöm!-suttogtam
Annyira felkavaró volt ez az egész. Gyerekkoromban annyit kívántam, hogy újra láthassam őket. Hogy hallhhassam hangjukat. Nos az élet beváltotta, de nem így gondoltam. Mintha egy vadidegen lenne. Sosem felejtem el, hogy miattuk választottam ezt a szakmát. Hogy büszkék lehessenek rám odafent. Erre ki tudja, merre kóboroltak.
Otthon egy gyors vacsorát összedobtam magunknak hármunknak. Lassan Hazza is ideköltözhetne.
- Kész a vacsi fiúk!-kiabáltam el magamat
A bátyám még mindig feszült volt. Tudtam az okát. Én is az voltam.
- Egy valamit még tudnod kell Ashleyék jöttének okáról.-kezdett bele Jason
- Nem akarom tudni!-emeltem fel a kezemet- Majd egyszer újra elmegyek hozzá és kifaggatom.
- De nem egyedül!-kotnyeleskedett bele Harry
- Jó!-hagytam rá

3 nap telt el azóta. Sikerült nagyjából lenyugodnom. Munka után elmentem hozzá. Egyik fiúnak sem szóltam róla. Elég nagy vagyok már.
- Szia Sophie!-nyitotta ki az ajtót Ash
- Szia! Bemehetek?
A szívem a torkomban dobogott. A nappaliban ültünk le. Türelmesen nézett rám.
- Szeretném, ha mindent elmondanál. Semmit ne hagyj ki!
Ashley előtte főzött két kávét, elmondása szerint hosszú történet lesz. Persze 12 évet kell elmondania.
Elmesélte, hogy az újszülöttek szinte szétmarcangolták őket a balesetünk után. Olyan sok vért vesztettek, hogy haldokoltak. Egyedül engem próbáltak védeni. Aztán megjelent Marcus a teremtőjük, aki vándor vámpír. 800 éves, erős hatalommal bíró vámpír. Elhurcolta őket a baleset helyszínéről és két immáron halott túristát tett a helyükre.
- Tehát én két idegen koporsója felett zokogtam?- sírtam
- Hallgass meg kérlek.
Miután Marcus átváltoztatta őket anya meg akart keresni, de a Teremtője nem engedte. Apa egyszer megszökött, hogy láthasson minket. Marcus jó katonát akart belőlük. Ezért meg akart minket öletni. Nem akart gyengepontokat. Nem akart visszahúzó erőt. A szüleim addig könyörögtek, míg nem engedett. Cserében sohasem láthatnak minket.
Európa több országát bejárták. Sokat edzettek és tanultak.
- Minek Marcusnak a sereg?
- Hogy övé legyen a legnagyobb klán és a görögök ellen indulhasson.
Ezek sem külömbek az embereknél. Hatalom, hatalom, hatalom. Apa pedig még Londonban van. Hamarosan ő is itt lesz.
Marcus fiát megölték. Vagyis teremtett fiát. Ő volt a kedvence. Louis.
A lélegzetem is elakadt.
- De nekünk azt mondták Lou a görögök fia.
- Csak volt! Marcus magához édesgette. Ott hagyott mindent.
Bosszút akar állni azokon, akik megölték. És emiatt küldött minket.
Uram Isten! A saját anyám azért jött, hogy megöljön minket!

Halihó Cukorborsók!
Itt az új rész! Igyekeztem érdekessé varázsolni, remélem tetszik nektek!
Puszi&ölelés:
Nola