Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

107.

Karácsony első napja reggelén Harry lágy puszijaira ébredtem. Mosolyogva nézett le rám, szemei csillogtak az örömtől. Azok a smaragd szemek mindig magával tudnak ragadni. 

- Jó reggelt Eperke.-puszilt meg újra- Boldog karácsonyt!

- Boldog Karácsonyt!-csókoltam meg

- Na, jöhetnek az ajándékok?-dörgölte az orrát az enyémhez
-De mi lesz a lövöldözéssel?
- Miról beszélsz Édesem? - ráncolta össze a homlokát
- Hát a tegnapi dologról.
- Édi, tegnap az ajándékokat csomagoltuk. Nem emlékszel rá?
- Hanyadika van ma?-ültem fel zavartan
- 24.-e.
Ezt nem értem. De hát annyira valóságos volt. Tényleg csak álmodtam volna?
- Minden rendben?
- I... Igen. Ezek szerint csak álmodtam.
- Á Elmondod mi volt az?-simogatta a hátamat
Elmeséltem neki minden apró részletét. Ahhoz képest, hogy álom volt, nagyon részletesen emlékszem rá. De hihetetlen megnyugtató volt a tudat, hogy nem történt meg.
- Akkor, ha már 24.-e van, itt az ideje a családi recept alapján elkészült forró csokimhoz
- Ez fantasztikusan hangzik.
Odahajolt egy csókra.
Miután elkészítettem a konyhában a titkos forró italainkat, a medvés bögréjében adtam át, pont, mint álmomban. A hideg kirázott. Igyekeztem nem foglalkozni vele.
- Ez valami mennyei. - nyalta meg a száját- Bűn volt ezt eltitkolni. Kérhetek még?-nyújtotta édesen a bögréjét
Elmosolyodtam, a harmadik adag után viszont megálljt parancsolta, hisz így sosem fog ebédelni.

Az ebédet közösen főztük meg, Harry volt az én kis kuktám. Annyira tündéri volt, ahogy sózott, krumplit pucolt, tésztát kavart.

- Na, kibontjuk az ajándékokat?-húzgálta a szemöldökét
- Nem tudod kivárni az estét ugye? - kacagtam
- Nem. - vigyorgott- Nos, szeretnéd?

- Naná!-kacsintottam- Aki az utolsó, az a záp tojááááás!-kiáltottam fel

Az asztaltól felpattanva rohantam át nappaliba. Hátra se mertem nézni, attól féltem, hogy elcsúszok a padlón. A nappali bejáratánál azonban a derekamnál fogva felkapott a vőlegényem és megpörgetett a levegőben. 

- Héé!-kacagtam fel

- Azt hitted nyerhetsz?-csókolt bele a nyakamba- Együtt bontjuk ki. 

- Oké.-nevettem fel

Leültünk a fa elé török ülésben, bekapcsoltuk a fényeket és ünnepélyes keretek között átadtuk egymásnak az ajándékainkat. Egy-egy apró dobozkát adtunk át a másiknak. 

- Egyszerre bontsuk ki.-ajánlotta fel- Nem nagy ajándék, de szívből jön.

- Én is pont ezt akartam mondani.-kuncogtam

A dobozt kinyitva teljesen ledöbbentem. A vőlegényemre néztem, ő pedig ugyanolyan döbbent arcot vágott, mint én. Ugyanis kiderült, hogy ugyanazt vettük meg egymásnak. Mindketten egy papírrepülő medálos nyakláncot vettünk. De a csúcs ebben, a gravírozás. Egymás nevét gravíroztattuk bele a papírrepülő egyik szárnyába. Mosollyal az arcukon tettük fel a másiknak.
- Imádom.-vigyorogtam rá
- Én is. - vigyorgott rám
Lassan magához vont és megcsókolt lágyan.

A kanapén feküdtünk betakarózva, Ádám kosztümben egymáshoz bújva. Csak a nyakláncunk lógott a nyakunkban. Csöpögős karácsonyi filmeket néztünk a tv-ben. Nem érdekelt semmi sem, csak ő. Annyira tökéletes volt minden. Ráadásul csak álmodtam azt a szörnyűséget. Ez volt benne a legszebb.
- Szeretlek. - csókolt bele a nyakamba
- Szeretlek. - fordultam felé, hogy megcsókolhassam
Csókunk után mosollyal az arcomon aludtam el. Remélem ezúttal szépet fogok álmodni.

Halihó Cukorborsók!
Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek.
Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid lett.
Ha tetszett, kérlek szavazz és írj kommentet.

Előre is Boldog Új évet kívánok nektek!

Puszi&ölelés:
Nola