Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

14.

Pontosan tudtam, hogy ő az! Reméltem, hogy csak halucinálok. Nem lehetett ő. Viszont mikor megfordultam, valóban meggyőződhettem róla, hogy Ő az. Az exem. Louis. Nem értettem mit kereshet itt. Pont Amerikában! Pont ennek az erdőnek a kellős közepén. Pont most. A lábaim földbe gyökereztek látványától.
- Mit keresel itt?- szegeztem neki az első kérdést
- Látni akartalak. Hiányzol nekem Sophie. Ezért jöttem utánad!
- Louis köztünk semmi sem lehet! Értsd meg! Nekem már van valakim!
- Kicsoda?-sziszegte
Szemlátomást a szemfogai megnyúltak, szemei vörössé váltak. Az este ellenére tökéletesen láttam őt. Mi történt vele?
- L...Louis!-dadogtam- Mi történt veled?-hátrálni kezdtem
Egyenesen egy fatörzsnek sikerült nekimennem. Sehol a kiút. Louis pedig vészesen közeledett.
- Te hozzám tartozol Sophie! Ezt te is tudod!-közeledett felém
- Megcsaltál Louis! Ezt sosem fogom elfelejteni neked!-sziszegtem- Már más párom van!
- Ki?
A nyakamnál fogva megragadott és felemelt. Alig láttam a sírástól és a fájdalomtól. A lábam alig érte a földet. Harryért könyörögtem vagy Vincentért.
- Az enyém vagy szépségem!-hajolt hozzám közel
A sötét ellenére ki tudtam venni arcát. Szemei vörösen izzottak, szemfogai megnyúltak. A kezei, akárcsak a jégcsap, olyan hidegek voltak. Mi történt vele? Egy szörnyeteggé vált. A szívem hevesen kalimpált. Meg fog ölni. Csak ez járt a fejemben.
A fák közül 3 farkas lépett elő. Élükön Vincenttel. A szája szabályosan habzott. Szemei vérben forogtak. Ijesztő volt, sosem láttam még ilyennek.
- Áh szóval farkasok!-nevetett fel Louis- De ne aggódj Édesem, mi még találkozni fogunk.-engedett el- Az enyém vagy, ezt ne feledd!
Szabályosan elejtett és már ott sem volt. A farkasok pedig utána iramodtak. Még egy ideig hallottam morgásukat és vonyításaikat, míg el nem nyelte őket az erdő. Úgy érzem sokkot kaptam. Nem tudtam feldolgozni az eseményeket.
- Sophie!-rontott ki hozzám a fák közül Gemma, nyomában Sammel.
Én nem szólaltam meg, csak remegtem, a végtagjaim hidegekké váltak, a könnyeim pedig szakadatlanul folytak. Nagyon megrázott a dolog.
- Sam, vidd be Sophie-t a házba. Ne hagyd egyedül egy percre sem!
- Hol van Harry?-pislogtam fátyolos szemmel Gemmára
- A farkasokkal keresi Louist. Ne aggódj Édesem, nemsokára visszajön. Biztonságban vagy. Vidd be Sam!-utasította a fiát újra
Hagytam, hogy felnyaláboljon a földről, és bevigyen a házba. Harryébe vitt. Tudta, hogy ott leszek a legnagyobb biztonságban.
- Sam, mi volt ez?-dadogtam a fiúra nézve, aki az ágy szélén üldögélt
- Vámpír.
Hangosan felkacagtam. Sohasem hittem az efféle lények létezésében. Én leragadtam az angyalok és Isten létezésénél.
- De hogyan?
- Nem tudom. Valaki megharapta, és átváltozott. De most már biztonságban vagy Sophie! Itt senki sem bánthat.
- Azt mondta visszajön értem!-zokogtam fel a takaróba bújva
Sam tétován megölelt, mire én karjába kapaszkodva újra zokogni kezdtem. Nagyon féltem. Azok a szemek és agyarak.
- Ezt vedd be!-adott egy szem gyógyszert Sam
- Kösz!-kaptam be a nyugtatót
- Pihenj le! Addig nem megyek el, míg Harry vissza nem tér!
- Megígéred?
- Becsületszóra!-mosolyodott el
Hittem neki. Lassan letettem a fejemet a párnára, és talán a Placebó, talán a gyógyszer hatására fél órán belül elaludtam.
Éjjel éreztem, hogy valaki befekszik mellém. Sikoltva ébredtem.
- Csst Sophie csak én vagyok az Harry!-csitított a már jól ismert hang
- Harry!-sírtam el magamat- Úgy féltem!
- Itt vagyok Baba! Semmi baj! Én majd vigyázok rád! Biztonságban vagy!
- Elkaptátok?-bújtam meleg testéhez szorosan
- Aludj Drágám, holnap majd megbeszéljük.
Harry ritmikusan simogatta a hátamat, engem pedig hamar elnyelt az álom világ.
Másnap Harry vitt be dolgozni. Nem igazán akartam beszélni a tegnap este történtekről, a göndör félisten pedig szerintem nem akarta erőltetni, amiért hálás voltam. Ő nem akart munkába engedni, de én ragaszkodtam hozzá. Megbolondultam volna otthon egyedül. A Gemmától kapott ruhákba mentem.
- Délután jövök érted munka után.-adott egy csókot
- Rendben!-bólintottam
- Ha bármi van hívj, és itt leszek Szerelmem!-simogatta az arcomat
- Köszönöm!-mosolyogtam rá bágyadtan.
Semmi kedvem nem volt dolgozni, de talán ez egy kicsit kikapcsol.
Az asszisztensem teljesen elvonta a figyelmemet. A cserfes lány, aki tőlem pár évvel idősebb, mint én elfeledtetett velem minden rosszat. Annyira jól éreztem magamat vele a rendelés alatt. Erre volt szükségem. Velem egykorú társaságára. Melissa és én együtt ebédeltünk, utána együtt kávéztunk a rendelőbe. A kicsi Benen kívül senki sem jött be, amiért kicsit hálás voltam.
- Akkor kedden doki!-integetett Melissa a parkolóban
- Jó hétvégét!-integettem neki vissza
A kicsi kék suzukijával kitolatott, majd gázt adva elhajtott. Perceken belül Harry fekete Range Rovere kanyarodott be hozzám. Nagyon hiányzott már nekem a kis mókuskám.

Halihó Cukorborsók!

Itt az új rész! Nagyon szépen köszönöm a sok hozzászólásokat és a támogatásotokat!
Remélem elnyeri a tetszéseteket! ;)
Puszi és ölelés:
Nola