Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

61.

A temetést követő napokban Harry nagyon furcsán viselkedett. Hol idegesen telefonált, hol pedig üzeneteket írkált. Hiába kérdezősködtem, csak lerázott. Kezdtem azt hinni, hogy már nem szeret.
- Szia Nagyapa!-öleltem meg az öreget a reptéren- És ne haragudj a kirohanásomért.
- Te ne haragudj! Nagyon büszke vagyok rád Sophie! Ne feledd! Gyertek gyakrabban!-ölelte meg Harry-t.
- Úgy lesz!-bólintott
A 12 órás út után jó volt leszállni a gépről. Ismét a fáradtság lett rajtam úrrá.
- Jaj de jó itthon!-szálltam ki Zayn kocsijából, aki volt olyan kedves és haza fuvarozott
- Igen!-bólintott Hazza- Van egy kis dolgom Kincsem. Este átugrok!
- Menj csak! Tuti aludni fogok!-csókoltam meg
- Szeretlek!
- Én is téged!-vigyorogtam
Olyan voltam, mint egy szerelmes kis kamasz. Legszívesebben világgá kürtöltem volna szerelmünket.
A házba belépve elszállt minden jó kedvem. Fel volt forgatva az egész lakás. A díszpárnák cafatokban hevertek a padlón, az összes fénykép széttépve, összegyűrve. Az üvegasztalunk is romokban. A falra hatalmas vörös betűkkel a következő felirat.
" 7-kor a stégen Grey, vagy a bátyád meghal! Egyedül gyere! S"
Csak reménykedni tudtam, hogy nem vérrel írták fel. Zokogva huppantam le az üvegtörmelékek közé. Ezért nem jelent meg a temetésen. Én pedig önző módon azt hittem elfutott a felelősség alól. Fogalmam sem volt ki lehet az az S. Nem ismerek ilyen nevű embert. Ki tudja mióta kínozhatja S. Bele se mertem gondolni mit művelhetett vele, míg távol voltam. Egyáltalán mikor történhetett? Miért nem vettem észre semmit? Milyen rossz testvér vagyok én! Te magasságos ég!
A belém fúródott üvegdarabok fájdalma semmi sem volt ahhoz képest, amit a szívemben éreztem most. A nagynéném mondata jutott eszembe!
- A család az első! Senki sem packázhat egy Greyyel!
Emlékszem ezt akkor mondta, mikor 4.-ben egy fiú megütött a menzán, mert nekilöktek véletlenül. Sírva mentem haza, hiszen a Tanár "semmit sem látott". Otthon Neni kioktatott, másnap igaz, hogy egy hatalmas beírással mentem haza, de a fiú egy hatalmas kék monoklival a szeme alatt. Oltári balhé volt belőle.
De igaza volt Neninek. Fel kell állnom, és szét kell rúgnom pár segget. A bátyám is megtenné ugyanezt értem. Tűzbe mennénk egymásért. Délutánra eltakarítottam a romokat. Letusoltam, majd egy fekete farmert, pólót és kapucnis felsőt vettem fel. Egy zsebkést vettem magamhoz. Sohasem lehet tudni. Egy rövid üzenetet hagytam Harrynek a pulton.
"El kellett mennem, megmenteni a bátyámat! Mindig szeretni foglak! S."
A szívem hangosabban dübörgött, mint a motor zúgása. Szinte fejfájdító volt. Egyetlen stég van a tengerparton, ami egy apró kikötő volt csónakoknak. A google a barátom természetesen.
A járgányt leállítottam az út szélén a fák között. Erősen alkonyodott, miközben leereszkedtem a lépcső soron. A bicska tudata nyugtatott csak meg, amit a csizmám szárába dugtam. A stég előtt egy alakot láttam feküdni mozdulatlanul. Azt hittem, egy hajléktalan. De minél közelebb merészkedtem, rá kellett jönnöm, hogy a bátyám fekszik ott élettelenül.
- Jason!-sipítottam fel
Azonnal odarohantam. Az arca véresre volt verve, a kezei és a lábai összekötözve voltak. Volt még pulzusa. Hatalmas megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam.
- Jason, kérlek ébredj!-rimánkodtam neki- Én vagyok az Sophie! Bátyó!
A testvérem óvatosan kinyitotta szemét, majd rám nézett.
- Sophie! Sophie!-mosolyodott el
- Itt vagyok!-kötöztem ki- Azonnal el kell innen tűnnünk!
Egy gúnyos tapsot hallottam meg a hátam mögül.
- Bravó! Bravó! Szép alakítás Doki! Nagyon szép! Gabriella Spanic megirigyelhetné ezt az alakítást!
Ez a hang...a rohadt féreg!

Halihó Cukorborsók!
Itt az újabb rész! Remélem tetszeni fog!
Köszönöm a sok kedves kommentet és üzenetet! Nagyon édesek vagytok!
Millió puszi& ölelés:
Nola