Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

115.

Napfelkeltekor hallottam, ahogy csapódik a kocsi ajtaja a ház előtt. Felpattantam a kanapéról, ahol órákat töltöttem el rettegve. Minden megfordult a fejemben, maradjunk annyiban, hogy nem madárcsicsergős, cukrászdás, rózsaszín habosbabos dolgok.
Lassan, elfordult a zár az ajtóban, én pedig támadásra készen álltam ott. Harry lépett be rajta, fáradtan és nyúzott arccal. 

- Harry, hol voltál?

- Sehol.-válaszolt tömören

- Harry.-fogtam meg a karját

- Hagyj!-üvöltött rám

Megijedtem hirtelen dühétől, elengedtem és hátrálni kezdtem. Nem ismertem rá. Mintha nem is ugyanaz a férfi lenne, aki tegnap este itt volt. 

- Harry.-szólaltam meg halkabb hangon

- Hagyj Sophie!-sietett fel

Nem mentem utána. Nem mozdultam. Nem értettem mi a baja. Nem tudtam hova tenni mogorvaságát. Magára csukta a háló ajtaját, hiába kopogtam nem nyitotta ki. 

- Harry, mi a baj? Kérlek engedj be! Kérlek!-könyörögtem neki kétségbeesetten

- Jobb, ha most magamra hagysz. Pihennem kell.- morgott ki cseppet sem kedvesen

A csipogómat hallottam meg a nappaliban csipogni, muszáj volt dolgozni mennem. Mivel kizárt a hálóból, a mosókonyhában voltam kénytelen felöltözni. 

Egésznap Harry-n kattogott az agyam. Mit rontottam el? Mi történhetett ,hogy ilyen feldúltan jött haza? Miért taszít el magától? Bármennyire is igyekeztem a munkámra koncentrálni, egyszerűen nem ment. Legszívesebben zokogni tudtam volna. Egésznap nem is keresett. Nem hívott. Hiába írtam neki, nem válaszolt semmire sem. Kezdtem egyre jobban kétségbeesni.  Alig vártam, hogy hazaérjek. Az utolsó beteget este 7-kor engedtem ki a rendelő ajtajából. 

Hazaérve azonban ennél nagyobb-cseppet sem kellemes-meglepetés várt. Clara állt a nappalink kellős közepén a picivel a karján. Azt hittem rosszul látok.
- Te meg mit keresel itt? - vágtam be magam után az ajtót
A kicsi természetesen a hirtelen jött zajtól megijedt, hangos sírásba kezdett.
- A vőlegényed hívott ide minket. Látod Sophie, vannak még kedves emberek a világon. - vigyorgott rám önelégült fejjel.
Abban a percben fel tudtam volna robbanni.
- Harry itthon van?-dobtam le a táskámat a földre
- Nincs itthon, azt mondta dolga akadt. Siet haza. Gyere csüccsenj le. - gagyogta nekem, mintha ez az ő háza lenne. Mi az, hogy haza? Ki ez a nő itt!? Mit képzel?

A gyomrom felfordul ettől a nőtől. Mi ütött ebbe a farkasba? Nem emlékszik miket mondtam erről a boszorkáról? Egy másik dimenzióba kerültem?
- Nem kösz, a saját házamba ne mond meg mit csináljak.
- Ez tudtommal Harry háza Édesem. - rázta kisbabáját ritmikusan
Sarkon fordultam és kivágtattam, mielőtt agyonverném a kezemben maradt kocsikulcsommal. Pont időben mentem ki.
A vőlegényem ebben a percben parkolt le az én autóm mellé a ház előtt. Lesiettem, majdnem rászakítottam az ajtót. Alig vártam a magyarázatot.
- Mit keres ez itt?-kiabáltam rá
- Először is. Neked is szia. Kettő, mivel Gemmáék tele vannak, gondoltam jó helyen lesz nálunk.
- Cöcöbrrr-akadtak össze a szavak bennem mérgemben-Neked teljesen elmentek otthonról?
- Túl dramatizálod a helyzetet Bébi.
Ezt nagyon nem kellett volna. Itt szakadt el az utolsó cérnaszál is.
- Tudod mit? Akkor én leléptem Styles! Addig nem vagyok hajlandó itt élni, míg ez a nő itt van.
- Eperke, kérlek. Csak pár napról van szó. Ugyan már.-jött utánam- Kisbabával van. A légynek sem tudna ártani. Olyan hálás volt nekem, illetve nekünk.
- Nem, nem, nem és nem! Egy valamit kérek tőled, azt sem tartod be. Szólj, ha ki pesztráltad magad.-vágódtam be a kocsiba
Mérgemben mindenemet otthagytam a házban. Meg sem álltam a régi lakhelyemig. Remélem a bátyám ki tudja magyarázni a történteket, mert csúnya világ van kialakulóban a Styles háznál.
Jason otthona ajtajában álltam, két ököllel vertem az ajtót dühömben.
- Sophie. - nyitott ajtót Gemma meglepetten- Azt hittem egy medve akar bejönni.
- Jason itthon van? - majdnem elsírtam magamat
- Nincs itthon. Mi történt?
- A bátyád.
- Gyere be Kedveském. - tárta ki az ajtót
A konyhában ültünk le, főzött nekem teát, én pedig mindent elmondtam neki.
- A kis mocsok. - sziszegte- Tudtam, hogy nincs minden rendben, mikor ma összepakolt és elment a gyerekkel együtt. Csodálkoztam is, hogy ilyen hamar talált lakhatást.
- Nem mondta, hogy Harry viszi?
- Nem, egy szóval sem. Lesz hozzá is egy-két keresetlen szavam abban biztos lehetsz. Nyugodj meg Sophie. Tudom, hogy ez a legrosszabb tanács, de most az lenne a legjobb, ha itt maradnál nálunk néhány napig.
- Köszönöm Gemma. - suttogtam és csak potyogtak és potyogtak a könnyeim
Semmi hírt nem hallottam Harry felől egésznap. A telefonomat görcsösen markoltam, hátha kapok egy parányi üzenetet. Félfüllel a kinti autó zaját kerestem. Hátha megjelenik. A legjobban az fájt, hogy meg sem viselte. Kvázi otthagytam és az a tény sem zavarta, hogy megbántott. A szívem úgy érzem ketté hasadt.