Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

3.

A házba érve meglepő módon Jason nem akadt ki, amiért elvittem a motort. A kanapén üldögélt és a csatornák között evezett. Az éjszakai kimaradását pedig egy sürgős esetre fogta. Mikor ügyvédi szavakat használ tudom, hogy valami fontos dologról van szó. Hiába vagyok orvos, ezekhez a szakszavakhoz nem értek és nem is érdekel igazán, amíg nincs köze hozzánk. Szemlátomást Jasonnek is jól esett, hogy nem faggattam.

Elmeséltem neki mindent részletesen a parton történtekről. Ámulattal hallgatta monológomat, majd elismerően megölelt.

A tusoló alatt álltam és folyattam magamra a forró vizet. A bátyám kifejezetten utál utánam menni tusolni, hiszen folyton forró vízbe ütközik, amit ki nem bír állni. De megszokhatta volna már az évek során.

- Sophie csengettek!-üvöltött Jason

- Tusolok!-üvöltöttem vissza

Hallottam a morgását. Én pedig felkuncogtam a tusoló alatt. Jól tudtam, hogy a pokolba kívánja a látogatónkat.
Miután végeztem a fürdéssel, egy melegítő nadrágot vettem fel a régi gimis pólómmal. A hajamat kifésültem, és hagytam a vállamra omlani.
- Soph!-kiabált fel Jason- Hozzád jöttek!
Kíváncsian mentem le az emeletről a nappali irányába. Egy férfi társaságában üldögélt Jason. Elég feszélyezetten.
- Helló!-kerültem meg a kanapén ülő férfit

A férfi mintha szellemet látott volna. Teljesen megrőkönyödött. Lenne rajtam valami? Vagy ennyire rosszul néznék ki?

- Öhm Sophia Grey vagyok!-nyújtottam a kezemet felé barátságosan
- Harold Edward Styles-fogtunk kezet- De csak Harry.
A kézfogásától kirázott a hideg természetesen jó értelemben.
A férfinek göndör barna haja és gyönyörű zöld szemei voltak. Nap barnította bőrén jó néhány tetoválás díszelgett. Oltári szexi volt. Ha itt mindenki ilyen, ide költözöm véglegesen. Arról nem is beszélve, hogy fiatal volt emellé.
- Csak meg szerettem volna köszönni, hogy megmentette a nővérem fiát.
- Áh!-bólogattam- Ők a tengerparti srácok.
- Igen...szóval köszönöm! De nem is zavarok tovább.-állt fel
- Nem zavar!-pattantam fel riadtan
Magam sem tudom mi történik velem. Harry végül elmosolyodott és visszaült. Hoztam neki egy kis gyümölcs levet. Jason viszont kezdett egyre jobban befeszülni.
- És, mit mondtak az orvosok?-kortyoltam az italomba
- Pár nap és kiengedik.
- Jaj de jó.-mosolyogtam
Még néhány érdektelen dologról beszélgettünk, mint az itteni időjárásról, meg a munkáról. Harry a vadőr az itteni erdőben évek óta.
Távozáskor még egyszer megköszönte a mentést és kezet ráztunk.
Úgy érzem mi még fogunk találkozni.

Harold szemszöge:

Halálosan fáradtnak éreztem magamat. A vérszívó nem adta magát olyan könnyedén. Napok óta üldöztük a határmentén. Fogalmam sincs honnan jöhetett és mit akarhatott itt. De ma végre sikerült elkapni.
A lábaim reszkettek mikor visszaváltoztam emberi alakba. Csak egy forró fürdőre és az ágyamba vágytam. Semmi másra. A lakhelyem az erdő szélén állt, majdnem a tengerparton. A falkámmal élek itt egy kisebb kolóniában. Ők az én családom.
Visszatéréssünkor sokan kiszaladtak párjukhoz átölelni őket. Engem senki sem fogadott. Erősen furcsálltam, hisz a nővéremnek várnia kellett volna. Mindig kiszokott jönni üdvözölni.
- Hol van Gemma?- kérdeztem a mellettem elsuhanó Elizabeth-et
- Sam kórházban van.
- Mi? Sam? Mi történt?-néztem a nőre
- A szikláról ugráltak le, és Sam rosszul érkezett. De egy arra járó orvos megmentette az életét. Mázlija volt.
- Kik voltak ott?-feszítettem be az állkapcsomat
Hát persze, hogy a 4 jó madár. Ugyan kik mások?  A 4 delikvenst összehívtam azonnal. Pedig milyen jó lett volna inkább otthon aludni nyugodtan. Miért nem lehet nekem egy nyugodt délutánom?

 A lakásom nappalijában ültek kezüket tördelve. Nem tudom mit hittek. Talán azt, hogy pont én nem fogom megtudni? Ez nevetséges.

- Halljam fiúk mi történt?
Egymás szavába vágva mondták el a történteket. Már majdnem mókásnak találtam az egészet, ahogy dadogtak és egymásra kezdték el kenni a történteket. 
- Aztán megjelent a doki. Azonnal újra élesztette, míg Oliver hívta a mentőket. A mentősök azt mondták mázlink volt. 
- De ti kinéztétek volna belőle, hogy orvos?-hajolt előre Shin
- Nem!-rázták a fejüket egyöntetűen
- És képzeld Harry tök menő volt, mert motorral jött.
- Egy Saab motorral- vette át a szót Oliver
- Hol lakik a doki és hogy hívják?
- Annyit tudunk, hogy Sophia Grey
- Grey?-szaladt össze a szemöldököm
- Ja!-bólintott Shin- Hosszú szőke, kék szemű, csini csaj.
Megforgattam a szemeimet, csak az jár a fejükben. Egyetelen egy Grey van a városban. Az pedig Jason. Jason vámpír vadász, most dolgozik a vámpír ügyünkön. Nem túlzottan kedvelem. Van benne valami ellenszenv, egy arrogáns ficsúr. De hát Zayn jó barátja és a környék egyetlen kiképzett vadásza. 
Mire észbe kaptam már úton voltam a Grey házhoz. Sosem fogok aludni. De a kölykök miatt meg kell köszönnöm ennek az akárkinek, hogy megmentette Sam életét.
Kettőt koppintottam, mire Jason kinyitotta az ajtót. Meglepve állt a küszöbön.
- Szia Harry!-nyögte
- Szia! Nem hozzád jöttem, hanem Sophie-hoz.
- Mi közöd hozzá?- szaladt össze a szemöldöke mogorván
- Ma megmentette az unokaöcsém életét. Meg szeretném köszönni neki.
Felnevetett. Tudta, hogy Harold Styles sosem köszön meg semmit. Ez valahol igaz. Kíváncsi lettem erre a motorozó dokira. De mérget vettem volna rá, hogy ugyanolyan sznob, mint a testvére. 
Nagy nehezen beinvitált a lakásba a vadász, majd leültetett a kanapéra és szólt a lánynak. 

Ahogy belépett a nappaliba, azonnal megállt az idő. Tudjátok, mint a filmekben a lassított felvételek. Hosszú szőke haja, akárcsak a búza mező, kék szemei, akárcsak a mezőn nyíló legszebb virág. Az illatával egyszerűen nem tudtam betelni. A pupilláim kitágultak, a bennem lapuló vad azonnal morogni kezdett, előtört belőle az ösztön. A birtoklási vágy utat akart törni. Nagyon, nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne tegyek olyat, amit nem akarok később megbánni. Legszívesebben felkaptam volna ott helyben és elraboltam volna, olyan helyre vittem volna, ahol csak én csodálhatom, csak az enyém és senki más sem nézhet rá, csak én gyönyörködhetek benne. Tudom ez betegesen hangzott, de ezt hívják nálunk mortalizmusnak. Mikor megtalálod a párod, a lelkitársad, a másik feled, akit neked teremtettek, senki másnak. És akarod őt, ez olyan, mint amikor az elvonón lévő drogos végre droghoz jut és az első szúrás után megkönnyebbül. Ez valami elmondhatatlan dolog, ezt érezni kell. És én ezt most éreztem.