Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

102.

- Dr. Grey unokája?-szólalt meg Harry, mihelyst a legújabb "rajongóm" elhagyta a kórtermet

- Professzor Dr. Pascal Grey, a Szent Kereszt klinika vezetője Winchesterben.

- Baj van?

Igen, valóban nem a legkedvesebben beszéltem hozzá. Nem tehetek róla, az a tömör gyönyör doktornő kivágta a biztosítékot. Tegezi a vőlegényemet, meg betakargatja, miközben itt lebegtem élet és halál között.

- Ó, semmi, nincs semmi baj.-legyintettem

- Naaaa Eperke, mi a baj?-ült át az ágy szélére

- Láttam, hogy nézett rád...-a tekintetemmel ölni lehetett volna- Láttam, hogy riszálta magát neked. És tegeződtök. Betakargat.

Harry először elsápadt, majd nevetni kezdett.

- Édesem.-fogta meg a kezemet- Most tényleg azt hiszed, hogy ez nekem tetszik? Őszintén, kinek kellene egy ilyen nő? Az meg, hogy tegeződünk nem jelent semmit sem. Ő felajánlotta, így legalább hamarabb el tudom küldeni melegebb éghajlatra. Édesem ugyan már. Te vagy a menyasszonyom. Te vagy az életem. Senki sem állhat közénk.

Láttam a tekintetén, hogy őszintén gondolja azt, amit mond. Eddig valóban nem adott rá okot, hogy ne bízzak meg benne.

- De akkor se tegeződjön. Mégis kinek képzeli magát? Én sem tegeződtem le egyetlen betegem hozzátartozójával sem. Meg nem kezdenék ki férfival sem, akinek ráadásul ott fekszik a barátnője, jelen esetben a menyasszonya az ágyon.

- Ne foglalkozz vele. Rendben? Nem érdekel más, csak te.

Arcomat a két keze közé vette, közelebb húzódott hozzám.

- Csak te vagy nekem. Te és senki más. Ne feledd, hogy bevésődtem neked. Tudod ez mit jelent?

- Azóta sem mondtad el.-sóhajtottam

Elkuncogta magát, ami engem is mosolygásra kényszerített.

- Volt olyan dolog az életedben, amire úgy gondoltál, hogyha elveszítenéd, akkor belehalnál? Nem lenne értelme az életednek tovább?

Nagyot nyeltem és bólintottam. Eszembe jutott a baleset, mikor azt hittem anyáék meghaltak. Azt hittem megzavarodok, azt hittem megpattan az elmém.

- Én pontosan ezt érzem irántad. Mintha te lennél a másik felem, amit nem a testemben hordok. Olyan fontos vagy nekem, mint a szívem vagy a tüdőm. Nem tudok létezni nélkülük. Te vagy az, aki a világom, te vagy az, aki nélkül nem tudnék már létezni. Akihez szorosabb érzés fűződik, mint egy anyához vagy egy hőn szeretett testvérhez. Ez mélyebb dolog, mint a szerelem. Ez jóval, de jóval erősebb kötelék, ami hihetetlen erőt ad, ami életben tart. El sem tudom nélküled képzelni az életemet. Nem tudom elképzelni azt, hogy nélküled ébredjek, nélküled töltsem el a napjaimat. És ez nem holmi szerelmi vallomás egy csöpögős filmből. Ez egy nagyon komoly dolog. El nem tudom képzelni annak a farkasnak az életét, akinek ez nem adatik meg. A kínok kínját járja. És hozzá kell tennem az Alkonyatos bevésődés semmi ehhez képest. Valódi jelenség, de nem tudja elmondani, még én sem tudom elmondani milyen érzés ez.

Megkönnyeztem mondandóját. Szó nélkül megragadtam a pólóját és magamhoz húzva őt megcsókoltam. Minden érzelmemet beleadtam ebbe a csókba. Harry belemosolygott és elmélyítette.

- Alkonyat?-kuncogtam, miközben könnyeimet törölgette a vőlegényem az arcomról

- Van egy unokahúgom...szerinted megúsztam?-kuncogott- Odáig volt azért a farkasért. Nem mintha nem lenne elég a közelében.

Ezen én is elnevettem magamat. Annyira furcsa elképzelni azt, hogy az én Alfa párom otthon megnézi Gemmával az Alkonyat részeket.

Harry szavaitól teljesen megnyugodtam. Egy idióta picsa voltam, ezt be kell, hogy valljam, de nagyon szépen kezelte a "hisztimet". 

- Annyira féltem, hogy a farkas bántani fog. Eszemben sem volt, hogy Telihold lesz.

- Nem a te hibád. A farkas hozott ide. Vigyázott rám.

- Mert ő is szeret téged és vigyázni akar rád.-mosolyodott el- Attól féltem, hogy megijedsz és el fogsz menekülni tőlem.

- Harry.-fogtam meg ezúttal én a kezét- Ennyivel nem tudsz lerázni magadról.-mosolyogtam rá biztatóan- Szeretlek.

- Én is szeretlek Soph.-puszilta meg a számat- De miattam kerültél ide. Ez bánt, rettenetesen bánt.

- Édesem, ez ne bántson. Emlékszel, mikor neki mentem az ajtófélfának? 

- Igen.-sütötte le a szemét, hogy kuncoghasson

- Azt én okoztam magamnak. Ne félj, okozok én magamnak bajt. Ne emészd magad, most már minden rendben lesz. Jó?

- Jó.-nézett fel rám újra

Meghitt pillanatunknak a becsörtető bátyám vetett véget a többiekkel együtt. 

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, nagyon, nagyon szépen köszönöm a rengeteg biztató hozzászólást. Nagyon cukik vagytok!

Ha tetszett a rész, hát nos tudod mi a teendőd ;)

Puszi&ölelés:

Nola