Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

2.

Másnap reggel kipihenten és frissen keltem. Ez a valóságos csoda, hisz új helyen sosem szoktam jól aludni. 

Jason még mindig nem ért haza. Próbáltam megcsörgetni a telefonját, de nem értem el. Kezdtem aggódni érte. A kávét feltettem főni, mikor sms-m érkezett. Jason.

" Délutánra érek csak haza. A kocsit elviheted. Ne aggódj. Puszi: J"

Morogva tettem vissza a pultra a készülékemet. Még, hogy ne aggódjak. Mit képzel magáról? Fortyogva ittam meg a kávémat. Az időjárást elnézve egy hosszú szaggatott farmer és egy hófehér toppot vettem fel bőrkabáttal. Ha ilyen lesz a nyár, a rövid nadrágjaimat elfelejthetem örökre. A hajamat hátul összekötöttem egy copfba. Egy hétköznapi sminket dobtam magamra, ami egy szempilla spirálból és egy szájfényből állt. Sohasem sminkeltem túl magamat. Legalábbis igyekeztem. Túl sokat tudtam a sminkekről és azoknak káros hatásairól az egyetemi tanulmányaim miatt. Nem is akarok belemenni. 

A  lakást bezártam. A garázshoz mentem, amit  felnyitva a szám tátva maradt. És nem a hatalmas Mercedes terepjáró miatt, hanem a mellette parkoló csoda miatt.  A szememből majdnem kicsordult egy öröm könny a legújabb Saab motor láttán. Én nem is tudtam, hogy ennyire jól megy az üzlet. Régi vágyam volt egy ilyen motor. Végig simítottam a fekete fényezésén. A kisebbik bukósisakot leemeltem a szerszámos polcról és a kulcsot kivettem a szekrényből. A garázst lezártam, egy gyors sms-t küldtem Jasonnek, hogy lenyúltam a motort. Tudom, hogy ebből még balhé lesz otthon, de most per pillanat ez érdekelt a legkevésbé. 

A város után a tengerpartot vettem célba. Az adrenalin túltengéstől reszketett a kezem. A parttól nem messze parkoltam le. Alig lézengett néhány ember a part ezen szakaszán. Főként szörfösök és néhány kutyás volt itt. A járgányt lezárva, a sisakommal a kezemben elindultam a tenger irányába. Apály volt éppen, ezért letettem a sisakot egy kiálló sziklára, a cipőmmel együtt. A nadrágomat felhajtva belegázoltam a hideg vízbe. Elmondhatom, hogy életem egyik legnyugodtabb és legszebb pillanata volt. Az égen néhány felhő volt csupán. Mindig is erre vágytam. Akárcsak egy tengerparti romantikus film jelenet. Csak, hogy a pasim, - aki nincs jelenleg- sehol sem volt. 

- Saaam!-sikított fel nem messze tőlem egy lány

Riadtan rezzentem össze a hirtelen jött hangtól. A hangforrás  irányába nézve egy csapat fiatalt pillantottam meg, akik egy fiút húztak ki a partra kétségbeesetten. Lefektették a homokba. 

A vízből kifutottam egyenesen hozzájuk. A fiú élettelenül feküdt, míg 4 társa körbe állta. 

-Úristen!-zokogott a lány felette- Ne halj meg Sam! Kérlek. Saaam!!!-üvöltötte torka szakadtából 

- Engedjetek ide, orvos vagyok.-törtem utat közöttük a fiúhoz- Mi történt?-térdepeltem le az élettelennek tűnő fiú mellé- Te.-mutattam az egyik szőke hajú fiúra- Hívd a mentőket.

A fiúhoz lehajolva nem lélegzett, hiába pofozgattam. Meg kellett kezdenem az újra élesztést, addig az egyikőjüket megbíztam a mentők értesítéséről. A zokogó lányt elhúzták mellőle, míg egy másik elmesélte mi történt. 

A sziklákról ugráltak le, és a fiú rosszul ugrott. Begörcsölhetett a lába a vízben. Nem csoda, hisz nem rég ettek és magasról ugráltak.  A második mellkas kompresszió után felköhögte a vizet, amit lenyelt. Oldalra fordítottam. 

- Ó hála az égnek!-ugrott a nyakába a lány 

A kiérkező mentősöknek átadtam a fiút és elmondtam a történteket. A középkorú nő elismerően bólintott és felírt mindent, míg kollégái beemelték a hordággyal együtt az autóba. 

- Mázlitok volt, hogy Dr...-nézett rám segélykérően

- Grey.-segítettem ki

- Dr. Grey erre járt. Még egy ilyen és kihívom rátok a rendőröket!-fenyegetőzött- Nem ez az első eset. 

- Vele mehetek?-szipogott a lány- A nővére vagyok!

- Jöjjön!-intett a fejével a kocsi felé- Kösz doki!-biccentett a nő

- Nincs mit!-bólintottam

A kompresszió miatt teljesen elfáradtam. Leültem a közelben lévő sziklára és mély levegőket vettem. A maradék 4 fiatal megállt felettem. 

- Öhm...kösz doki!-vakarta a tarkóját a szőke hajú, aki a mentőket hívta

- Nincs mit!-biccentettem- De ez nagyon veszélyes játék, ami műveltek!-csóváltam a fejemet- Akár meg is halhatott volna. 

- Tudjuk. És örök hálánk! Én Shin vagyok, ők itt Oliver, James és Eric. 

- Sziasztok!-mosolyogtam rájuk kedvesen, majd felhúztam a cipőmet, amit a sziklán hagytam- Én pedig Sophia Grey vagyok. De csak Sophie.- fogtam kezet mindannyiukkal

- Te új vagy ugye?

- Igen! Ennyire látszik?- nevettem fel

- Ezen a partszakaszon nem nagyon szoktak idegenek járni. Csak néhány helyi. 

- Ó, akkor ezért voltak olyan kevesen.-bólintottam- Hát srácok, örültem.-álltam fel

- Ne vigyük haza?-ajánlotta fel Oliver- Van jogsim!-húzta ki magát

- Ne fáradj, motorral vagyok!-mosolyogtam rá és meglóbáltam a bukósisakot a kezemben

Ez azonnal felkeltette az érdeklődésüket. Hát persze fiúk. Természetesen felkísértek, hogy megnézhessék a híres motoromat. Ugyanúgy reagáltak, mint én. Teljesen elvarázsolta őket. Miután minden egyes alkatrészt megbeszéltünk, mintha ezer éves jó barátok lennénk, idejének tartottam elköszönni tőlük. 

- Nos, én mennék. Örültem nektek srácok. De legközelebb ne legyen ilyen!

- Nem lesz Doki!-vigyorogtak

Otthon felparkoltam a feljáróra. Ez az első napom, de már most mozgalmasan telt. Mi vár még itt rám?