Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

108.

A karácsonyi ünnepek a lehető legjobban elteltek. Nem is kívánhattam volna szebb karácsonyt. A két ünnep között teljes erőbedobással dolgoztam, még Szilveszter napján is. Újra be akartam bizonyítani a Polgármester asszonynak, hogy igen, nekem itt a helyem a rendelőben. Így is csak a jó indulatán múlott, hogy nem vágott ki.  Egy baromi nagy jó indulatán. Nagyon szégyellem magam, hogy alig dolgoztam az utóbbi időben, mert ugye folyton jött valami fantasztikus dolog az életemben. 

Januárt írunk immáron, a hó rendületlenül szakad két napja. A közlekedésben totális káosz uralkodott, az utakat nem győzték takarítani a hókotrók. 

- Én megyek lassan Sophie. Megint nagyon elkezdett havazni.

- Menj csak, én még ezt befejezem.-gépeltem be a maradék adatot az Excel táblázatomba

- Akkor holnap találkozunk.-kanyarította a vállára a kabátot

- Vigyázz magadra.

Miután Melissa elment, befejeztem a maradék gyógyszerek bevitelét, amit elküldtem a beszállító cégnek. 

- Kész.-kapcsoltam le a gépet 

Az ablakhoz sétáltam, odakint hatalmas hómennyiség hullott le pillanatok alatt. Alig várom, hogy letakaríthassam az autómat. 

Alaposan felöltöztem, a sálamat a szám elé tekertem, a sapkámat is felvettem a kesztyűmmel együtt. A táskámat a vállamra kanyarítottam, úgy léptem ki a hideg, szeles, havas januárba. Alaposan bezártam a rendelőt, az ajtót is megrángattam, hogy biztos legyek a dolgomban. A kocsim szinte vidáman csippant, ahogy kinyitottam. 

- Ó, drágám mennyi hó van rajtad.-csóváltam meg a fejemet szomorúan

A csomagtartóból kiszedtem a seprűt, a táskámat pedig belöktem a helyére. Közel fél óra alatt sikerült letakarítanom a kocsimat. Már kezdtem fázni a szélnek köszönhetően. Alig várom, hogy hazaérjek és felmelegedjek a házban egy pohár forró tea kíséretében. The Spencer Lee Band- Wolf dala csendült fel a zsebemben. Nem akartam elővenni, már nem sok hiányzott a hó eltakarításból, ennyit még kibír bárki keres is. Az üres parkoló a zsebemben zenélő telefonomtól zengett. Ilyenkor dupla hangosnak tűnt, mint általában. 

- Csak egy picit várj már.-dorongoltam le a hívó felet a sálam alól morogva

Igaza volt Melissának, ideje lenne beszereznem egy okos kesztyűt, nem kellene szenvednem folyamatosan a kesztyű fel-levételével. 

Mire abbahagyta volna a csengést, újra megszólalt. Biztos voltam benne, hogy nem egy betegem keres, mert akkor automatikusan a csipogóm szólalt volna meg. Harry pedig úgy indult el reggel otthonról, hogy sok a dolga, estére fog hazaérni, nem is nagyon keresett ma, mondjuk amennyi munkám volt, alig tudtunk volna beszélni. 

Leütögettem a seprűről a rajta maradt havat, és bedobtam a csomagtartóba. A telefonom folyamatosan csörgött és pittyegett felváltva. 

Beültem a kocsiba, beindítottam, vártam, had melegedjen fel a motor, hogy elindulhassak. Levettem a kesztyűmet és előkotortam a felrobbanás szélén álló készülékemet. Tudod van az a mondás, hogy mi a legfélelmetesebb dolog a világon? 44 nem fogadott hívás anyádtól. Na, nálam ez a vőlegényemre vonatkozott. 6 nem fogadott hívásom volt tőle és 3 üzenet. 

"Minden rendben van Soph? Hívj vissza kérlek. H"

"Sophie, miért nem veszed a telefont? Hívj vissza! H"

" Kezdek nagyon aggódni érted Angyalom. Hívj fel! H"

"Sophie, vedd már fel azt a rohadt telefont, nagyon aggódom érted. H."

Felvont szemöldökkel néztem a telefonomat. Jól tudja, hogy ma sok munkám van. Meg se várva, hogy visszahívjam, már megint csörgött a telefonom. Harry nevét jelezte a képernyő. Betettem a telefont a tartójába a műszerfalra és benyomtam a zöld gombot, majd a kihangosítást.

- Sophie, hol az ördögben vagy?-csendült fel ingerült hangja

- Most végeztem Harry. Indulok haza. 

- Miért nem vetted fel azt a szart?-kiabált

- Hé, hé, hé nyugodj meg. Tudod, hogy ma sok munkám volt és most végeztem csak.

- Azért egy telefont megereszthettél volna Sophie. Ezt nem szeretem.

- Harry mi bajod van?-csattantam fel- A munkahelyemen vagyok, ugyan mi történhetne velem?

- Semmi.-csapta le a telefont.

Mire felocsúdhattam volna már nyílt is az anyós ülés felőli oldal és a vőlegényem ült be mellém. Az ijedtségtől felsikítottam, nem számítottam rá, hogy megjelenik.

- A frászt hozod rám.-kaptam a mellkasomhoz

- Ezt én is mondhatnám Soph.-nézett rám morcosan- Halálra aggódtam magam miattad.

- De akkor sem kell leharapnod a fejemet.-morrantam rá

- Neked meg akkor fel kellene venned a telefont. Induljunk haza!

Halihó Cukorborsók!

Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm a rengeteg kommentet és szavazatot. Egyszerűen csúcsok vagytok! Imádlak Titeket. 

Ha tetszett, kérlek írj kommentet és szavazz. 

Puszi&ölelés:

Nola