Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

40.

Ezt nem hiszem el! Egy pillanatra tévesztettem szem elől, erre egy másik lány csípőjét fogdossa és csókolgatja. Könnyek mardosták a szemeimet.
- Hé Soph!-kapott el Max- Minden oké?-vizslatott a koncert fényeiben
- Persze!-bólintottam
- Nekem nem úgy tűnik. Gyere, húzzunk le valami rövidet!
- Az most jól esne!-bólintottam
Max társasága a sátruknál üldögélt. Italoztak és nyársaltak.
- Emberek, ő itt Sophie a volt osztálytársam. Ők itt a barátaim. Nicole, Bash, Trudy, Fiona és Bill.
- Hello!-intettem nekik
Mindenki kedvesen fogadott. 3 rövid ital után éreztem csak a hatását.
- Én azt hiszem megyek!-álltam fel
- Elkísérlek!-ajánlotta fel Max
- Nem szükséges!
- Dehogynem!-erősködött- Lassie!
- Ne hívj így!!- sziszegtem
Max csak elnevette magát. A középiskolában ragasztotta rám ezt a nevet, miután egyszer kivezettem őt Rómában egy tanulmányi kiránduláson, pedig ő okoskodott, hogy ez nem az, az út. Max a gimi után az Államokban járt egyetemre. Gyógyszerész diplomát szerzett, ezért nem volt meglepő, hogy találkoztunk.

Harry állt ott a sátor előtt feldúltan. Rám emelte tekintetét, majd a mellettem baktató Maxre.
- Mégis mit képzelsz? Egy pillanatra hagyom egyedül te meg rámászol?- egy hatalmasat behúzott neki
- Harry állj már le! Max csak visszakísért!-kiabáltam túl a zenét
- Ne merészelj a barátnőm közelébe jönni te kis takony!
Szegény Maxet úgy kapartam fel a földről. Ez csúnya lesz holnap.
- Ember! Neked mi bajod?
- Még kérdezed?- vicsorgott
Ha ez így megy tovább át fog változni mindenki szeme láttára. Nem hiányzik a baj.
- Harry! Menj be kérlek a sátorba!-néztem rá jelentőségteljesen
- Miért?
- Hazza! Te sem vagy józan! Kérlek!
- Jó! De ha egy ujjal is...
- HAROLD!-csattantam fel
Fújtatott, mint egy dühös macska, majd bement. A telefonom elemlámpa funkciójának köszönhetően megvizsgáltam a volt padtársamat.
- Ezt jegeld be, holnapra jobb lesz.
- A pasid nem százas!
- Csak félt!-vontam vállat- Majd megnyugszik.
- Én vigyáznék vele! Egy fenevad veszett el benne!
- Ha tudnád!-kuncogtam
Miután Max elment, nagy levegőt vettem és bementem a sátorba. Harry a telefonját nyomkodta veszettül.
- Ugye tudod, hogy ez gyerekes volt?-kezdtem bele
- De mikor megláttam a kaján vigyort az önelégült fején. Nem tudtam uralkodni magamon.
- Csak beképzeled!-legyintettem- De ellentétben veled, Max nem fogdosott!
- Soph, én nem tudtam, hogy az nem te vagy! Csak láttam, hogy megállt és ugyanolyan volt, mint te. Ne haragudj kérlek!-sírta el magát- Én szeretlek. Talán sokat ittam este.- zokogott- Ne haragudj!
Odamásztam mellé és átöleltem. Tudtam, hogy szándékosan sosem bántana meg, ahhoz túlságosan is szeret. És én is őt. Harry, akárcsak egy gyerek belém kapaszkodott és csendesen sírdogált, míg én a hátát simogattam.
- Úgy félek Sophie! Félek, hogy elveszítelek.
- Soha sem fogsz Hazza!-emeltem fel a fejét- Szeretlek te kis butus!
Lágyan megcsókoltam, mire felbátorodva felém kerekedett.
- Nocsak, de felbátorodtál!-kuncogtam
- Békülős szex?-húzogatta szemöldökét kacéran
Válaszul magamra húztam még jobban. Belemosolygott csókunkba.
- De, holnap bocsánatot kell kérned Maxtől!
- Értesz a lelohasztáshoz!-sóhajtott
- Naaa légyszikeee!-biggyesztettem le az ajkaimat
- Egy bocs elég?
- Igen!-vigyorogtam
Lehajolt és megcsókolt.
Testünk teljesen összesimult. Éreztem zakatoló szívét. Forró teste az enyémet is lángba borította. Ki voltam rá éhezve. Sohasem volt még ilyen érzésem, de szerintem sohasem fogok másnál ilyet érezni és nem is akarok. Szenvedélyesen faltuk egymást, mintha attól félnénk nem lesz holnap.
Szeretem ezt a fiút. Az életemnél is jobban. Sohasem voltam még ilyen boldog. De, ha egy nő is rá mer mozdulni a sutba vágom a méltóságomat és elküldöm melegebb éghajlatra úgy, hogy alig várja, hogy indulhasson.

Halihó Cukorborsók!

Ennyi lett volna ez a rész!
Kellemes olvasást!
Köszönöm a sok kommentet és szavazatot! Imádlak titeket!
Kérlek tartsátok meg ezt a jó szokásotokat!❤❤

Puszi&ölelés:
Nola