Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

96.

- Ne izgulj!-szorította meg bátorítóan a vőlegényem a kezemet a fák takarásában állva
- Rendben!-sóhajtottam
Igyekeztem tartani magamat, amennyire csak lehetett. Az egyik legszebb nyári ruhámat öltöttem magamra, egy királykék térdig érő, hátul mélyen kivágott ujjatlant. A lábamon pedig egy hozzáillő balerina volt. A hajamat egy laza kontyba kötöttem.
- Engem ért az a megtiszteltetés, hogy bemutassam nektek a Falka vezérünket és leendő Felét, Sophia Greyt!
Seth hangja visszhangzott a tisztáson. Hatalmas taps fogadott minket, ahogy az összegyűlt tömeg elé lépkedtünk. Majdnem elszorítottam Harry kezét, annyira izgultam.
- Köszönöm Seth.-rakta a béta vállára a szabad kezét az Alfa
Egy rövid beszédet intézett a népe felé, alig hallottam amit mond, a szívem a fülemben lüktetett. Az ott összegyűlt emberek mind mosolyogtak és elismerő pillantásokat küldtek felénk. Ott ült a sorok között Jason, mellette szorosan pedig Gemma. Remélem ők lesznek a következők. Úgy tűnt mindenki elfelejtette a történteket, amiért őszintén hálás voltam a közösségnek. Szeretnék én is közéjük tartozni.

- Nagyon örömmel tölt el, hogy veletek is megoszthatom a boldogságomat. Most pedig mindenkinek jó mulatást kívánok!-Harry utolsó mondatára kaptam fel a fejemet
- Vétó!-visszhangzott a tömegből
Ezt a kifejezést még én is jól ismertem a középiskolai történelem órákról. Ez sosem jelentett jót. Csak kivételes esetekben, ez pedig pont nem az volt. A hang irányába kapta mindenki a fejét. A tömeg utolsó sorából jött. El nem tudtam képzelni ki lehet az, de most velem gyűlik meg a baja. Miért nem lehet egyszer valaminek egyszerűen mennie? Miért kell mindig valakinek megakasztania az életünket?
A mellettem álló vőlegényemre pillantottam, akinek a szája egy vékony vonallá szűkült. A szemei szikrákat szórtak. Ezzel most nem volt egyedül.
- Úgy tudom senki sem hívott Titeket!
A hangja meglepően nyugodt és kiegyensúlyozott volt.
- Úgy tudom a szülőknek nem kell külön meghívó a fia eljegyzésére. Vagy tévedek?
- Mit akarsz Desmond?-lépett elém védelmezőn az alfa
Ennek nem lesz jó vége. Segélykérőn néztem Sethre, aki szintén értetlenül állt a szituációval szemben.
- Csak meg akartam nézni a fiam avatóját.
- Miről beszél?-szólaltam meg ezúttal én is
- Ó, szóval nem tudja? Ez öreg hiba.
- Nem lesz itt semmilyen avató. Nincs rá szükség. Harry az Alfa közel 10 éve.-kelt a védelmére a nővére
- Ne szólj bele Gemma! Ez férfi dolog.-hurrogta le Desmond
Minél közelebb jött hozzánk, annál jobban láttam. Az undor végigfutott az arcomon. Korom sötét haj és hozzá zöld szemek, akárcsak Harryé. Mellette 2 embere, akik szintén nem voltak túl szimpatikusak.
- Avatót követelek!-vigyor suhant át az arcán- Hisz ez a szokás nem emberek?-tárta szét a karját cinikus mosollyal az arcán
Senki sem szólalt meg. Mindannyian várták a végkifejletet.
- Vagy kénytelen leszek a Tanács elé terjeszteni ezt a szörnyű hírt, és a falkát beolvasztjuk, mondjuk....hmm...lássuk csak kiébe?-tette az állához a mutatóujját- Ja igen! Az enyémbe.
- Nem fogom a menyasszonyom életét kockára tenni a te kitalációid miatt.
- Ó, ugyan már fiam! Mindannyian túl estek már az itt jelenlévő Felek. Nemde?-vigyorgott
- Legyen!
Mire észbe kaptam én álltam az Alfa mellett és az én hangomtól zengett a tisztás. Mi a franc ütött belém? Azt se tudom miről beszélek. Ráadásul Harry arca is ezt sugallta.
- Tökös a kiscsaj!-füttyentett elismerően Desmond
Na ennyit a nagy anekdotázásokról és a buliról. Már megint mibe keveredtél Grey?

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!
Ha igen, kérlek írjatok kommentet és szavazzatok.

Puszi&ölelés:
Nola