Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

98.

Harold szemszöge:

Az adrenalin szinte lüktetett bennem. Belső farkasom előtört belőlem, ő is Sophie-t akarta biztonságban tudni. Senki sem állhatott az utamba, még Desmond sem. Immáron farkas alakban, a körmeimet a talajba mélyesztettem, ugrásra készen állva. Felváltva morogtunk, míg Seth jelt nem ad. Vicsorogtam, a szám habzott, éreztem, ahogy a vörös köd leereszkedik szemeim elé, innentől nem volt megállj. Soha, ehhez foghatót még nem éreztem, mint most. Bizonyára ezt hívják igaz szeretetnek és tiszta szerelemnek, amikor mindennél fontosabbnak tartod a szerelmedet, a társadat, azt, hogy biztonságban tudd, az oldalbordádat. Mintha egy darabot szakítottak volna ki belőlem, mikor meghallottam az erdő mélyéről az első üvöltését. 

- Nyugalom Harry.-állt elém Seth figyelmeztetőn- Ki kell bírnod.

Legszívesebben ráugrottam volna a bétámra és még őt is szét tudtam volna cincálni a menyasszonyomért, pedig ő a legjobb barátom és társam is egyben. Tudom, hogy ő csak a törvényeket követi, nekem is muszáj betartanom, különben elvesztek mindent. A falkát és a legfontosabbat, Sophie-t, azt pedig végképp nem bírnám ki. 

Seth mihelyst megfújta a kürtöt, mint a kilőtt puskagolyó, úgy száguldottam be az erdőbe. Mindenütt Sophie vérét éreztem. Minden egyes fán, Jasoné teljesen eltörpült mellette, hiába ő adott neki vért, az egészen más volt. Desmond teljesen lemaradt a hajszában, ami valamilyen oknál fogva bajlós jel volt számomra. 

" Seth, Zayn, nézzetek utána Desmondnak." 

Tudtam, hogy a falkám tagjai hallják üzenetemet, és azonnal a segítségemre lesznek bármiben is töri a fejét az apám. 

A semmiből mögém keveredett két számomra idegen vérfarkas. Biztosra vettem, hogy Desmond emberei. Az apám sohasem arról volt híres, hogy fair play játékos, a hatalomra is így került. Gyorsítottam a tempómon, semmi kedvem nem volt leállni verekedni, két farkassal, míg a másik Alfa egyre közelebb ér a kedvesemhez. Az egyikük nagyon közel került hozzám, már felkészültem, hogy belém harap, ekkor érkezett meg a megmentőm Seth személyében, leterítette mindkét támadómat. Nem volt időm megállni, rohantam tovább, egyre közelebb a célhoz. 

A vér illata egyre jobban erősödött, biztosra vettem, hogy jó úton járok. Már láttam Sophie-t bekötözött szájjal, ahogy a töviskes bokornál ült kikötözve, a feje a rengeteg vérveszteségtől kezdett kókadni. Jobbomról egy hirtelen ütést éreztem. Az egyik fának sikerült neki csapódnom. 

"Kelj fel, te gyáva!" Süvített Desmond hangja az elmémben. Jól tudtam, hogy itt szó sincs Sophie-ról. Itt a hatalomról van szó. Nem fogom a falkámat tálcán nyújtani neki, már csak a menyasszonyom áldozata miatt sem, nem tudnék a szemébe nézni azok után, hogy bevállalta ezt a veszélyt miattam. 

Azonnal talpra ugrottam, vicsorogva jártunk körbe-körbe, mindketten arra várva, hogy valamelyikünk támadjon. Vicsorogtunk, a szánk szinte habzott. 

"Mire vársz apu? Talán félsz?"

"Egy ilyen gyenge, félénk, gyáva ficsúrtól? Szégyen rád a Styles név."

" Te vagy a szégyen. Elárultad a családot."

Jól tudtam mire megy ki a játék, apám egyik legnagyobb fegyvere a manipuláció és a lelkiterror. Többször áldozatául estem az elmúlt években, azonban most nem fogom hagyni. Most nem. Én fogok győztesen kikerülni és nem engedem meg neki ezt a terrort. Erősebb vagyok ennél és már van kihez tartoznom. Már van családom. 

" Csak ennyire futja Desmond? Elég gyenge próbálkozás."

Több se kellett neki, nekem rontott. Ez nekem csak jó, könnyűszerrel kitértem előre, ő pedig talpra érkezett. Most én következem a támadásban. Neki rontottam oldalánál fogva, beleharaptam az oldalába, mire fájdalmasan felüvöltött, ezután a tarkójánál ragadtam meg és földhöz vágtam. Nem hagytam neki időt felállni, folyamatosan téptem bundáját és ostromoltam. Őt sem kellett félteni, a legváratlanabb helyzetben lábon harapott. Azonnal elengedtem a hirtelen jött fájdalomtól. Felém kerekedett, de nem volt elég gyors, hogy belém haraphasson újra. Ismét én voltam fölényben.

- Hmm..-nyöszörgött nem messze tőlünk Sophie

Kezdett magához térni, itt rontottam el mindent. Desmond kihasználta pillanatnyi dekoncentráltságomat és nekem rontott. A nyakamba mart, én pedig felvonyítottam a fájdalomtól. Párásodó szemekkel néztem Sophie-ra, aki kétségbeesetten, könnyes szemekkel nézett vissza rám. Az apám belém mart újra meg újra. Vér szagot éreztem meg, a saját vérem szagát. Mint egy veszett vad, úgy szaggatta bundámat és húsomat. 

A menyasszonyomra néztem, aki tehetetlenül ült rengeteg vért vesztve a töviskes bokornál. Ha ő megteszi ezt értem, akkor nekem is meg kell tennem ezt érte az életem árán is. Nem hagyhatom veszni az életünket. A jövendőbeli gyermekeink születését, a közös életünket. Sophie szemeiben nézve, szinte azt üvöltötte, hogy ne adjam fel. Küzdjek értünk. Megértettem mindent. 

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, tudom nagyon régen volt már, bocsánat érte. 

Remélem elnyeri tetszéseteket, ha igen, akkor kérlek szavazz és írj kommentet.

Puszi& ölelés: 

Nola