Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

18.

Harold szemszöge:

A világ legbékésebb helyén pihentem. Az én Sophie-m ölében farkasként. Nagyon dühös voltam rá, hogy rágyújtott. Nem akarom, hogy tönkre tegye magát. Fogalmam sincs miért gyújtott rá egyáltalán. Jason tuti kihúzta a gyufát nála. Ezért még számolok vele.  Ujjai a bundámban merültek el, ahogy simogatott. Éreztem, ahogy a pulzusa is kezd lejjebb menni. Kezdett megnyugodni a kis Drágám.  

"Hazza, valaki betört a területünkre. Kelet felé tart" hallottam Zayn hangját a fejemben. Azonnal mennem kellett. Talpra ugrottam, megnyaltam búcsúzóul Sophie arcát, majd bevetettem magamat az erdőbe.  A falkához csatlakozva loholtunk az ismeretlen vámpír után. Ez nem Louis lesz, de biztosan köze van hozzá. Nem rázhat le minket. Három felé váltunk, úgy próbáltuk elkapni. Az adrenalin hajtott. Sophie éltetett csak. Biztonságban kell őt tudnom. Ez a szörnyeteg nem ijeszthet rá többet. Ő az enyém! Nem adom neki! Senki sem érhet hozzá rajtam kívül. Lehagytam társaimat az üldözésben. A vérem a fülemben dobogott. Csak a szerelmem képe lebegett az orrom előtt. A nevetése, a csókja, az érintése. Semmi más nem számított nekem ezen a világon. De ahhoz, hogy boldogan élhessünk el kell hárítanom Louist. Előtte ezt a szörnyet kell elkapnunk,  de ez a vámpír lóvá tett minket. A patakon kelt át, majd oda-vissza ugrált. Elvesztettük a nyomát. Dühömben felvonyítottam, amihez társaim is csatlakoztak. 

Éjjel kettőkor úgy döntöttem elmegyek Sophie házához. Tudom, hogy Jason mellett biztonságban van, de látni akartam, hogy minden rendben van. Kora reggel úgyis hazatérek, mielőtt felkelne. A házhoz közeledve fényeket láttam. Megszaporáztam a lépteimet. A szél nekem kedvezett. Vámpír szagot éreztem. Szőröm felborzolódott, fogaimat vicsorítottam. Baj van. Az érzékeim kiélesedtek. A kertbe vágtattam. Egy vámpír nő ült a teraszukon. Valamiről tárgyaltak. 

Sophie mihelyst meglátott a nő elé állt védelmezően. Az állam majdnem a földet verte a meglepettségtől

- Kérlek Vincent! Cece tárgyalni jött!

- Igaza van!- állt mellé Jason

Ez aztán végképp meglepett. Megbabonázta őket vagy mi történt? Itt valami nem stimmel. 

Sophie hozzám sétált, majd próbált hazaküldeni saját magamhoz. Ha egyszer megtudja ki vagyok valójában, el ne felejtsem neki ezt megemlíteni. Ha hiéna lennék, már vihognék. Lehajoltam, hogy szemeibe nézhessek. Nem babonázták meg. Akkor mire fel a védelem? 

- Vigyázz Harryre kérlek!

Na ez kész. Kár, hogy a farkasok nem tudnak nevetni. De egyben olyan édes volt, ahogy még ilyenkor is értem aggódott. Szeretett engem.  A nő mögötte önelégülten elvigyorodott. Azt hiszi nyerhet. Hát téved. Sophie előtt termettem egy ugrással. Meg kell őt védenem. De ismét utamat állta. Hihetetlen ez a lány. Jó, ha másként nem megy, akkor erőszakkal, de elviszem innen. A lába közé dugtam a fejemet és a hátamra dobtam. Azonnal rohanni kezdtem az erdő mélyére. Éreztem, ahogy kezei megkapaszkodnak a bundámon. Még jobban gyorsítottam, végül a házam előtt ledobtam magamról. Tudom csúnya húzás volt, de a porfelhő miatt nem láthatott meg átváltozni. Lassan pedig el kellene neki mondanom az igazat. Elég nehezen bírom ezt a kettős életet. És szerintem tudja már mi a kapcsolat köztem és Vincent között. Csak még magának sem meri bevallani. 

A házba beinvitáltam, amit azonnal elfogadott. Itt volt a legnagyobb biztonságban. Egészen teliholdig....

Halihó!

Meghoztam az újabb részt, remélem tetszeni fog. Ez rövidre sikeredett, ne haragudjatok!

Puszi és ölelés: 

Nola