Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

46.

A pince ablak volt az egyetlen kiút. Remegő testtel mentem alá, lábujjhegyre állva röpke 20 perc alatt ki tudtam nyitni. Nem fogom hagyni, hogy ez a nő megöljön és Harryt kínozza. A rácsot sikerült elérnem, felhúzódzkodtam rajta, a betonfalat kaparva a lábaimmal.
- A rohadt kurva anyádat!-nyögtem, miközben felhúztam magamat
A rácsok elég szélesen húzódtak. A derekamnál járt a rács, mikor hallottam, hogy valaki jön. Gyorsan kihúztam magamat és futásnak eredtem. Minden erőmet bevetettem. Fogalmam sem volt hol vagyok. Az erdő volt csak körülöttem. Hátulról valaki rám ugrott. Vanessa volt az. Leráztam magamról. Egymással szemben álltunk támadó helyzetben.
- Most meghalsz!-sziszegte
- Te csak szeretnéd!
Egymásnak rontottunk. Fogalmam sincs honnan jött az adrenalin, de a földre nyomtam. Püföltem, ahol értem. Vanessa megragadta a hajamat és kiszakított belőle egy jó darabot.
- Na most húztad ki a gyufát anyukám!-téptem meg én is
Mindig udvarias, inteligens nőnek tartottam magamat, de most teljesen kivetkőztem magamból.
Vanessa felnevetett és megremegett alattam. Tudtam mi következik. Leugrottam róla és hátrálni kezdtem. Pillanatokon belül farkassá vált. Vicsorogva közelített felém. Vörös bundája fénylett a lemenő napfényben. Farolás közben megbotlottam valamiben és annyira emlékszem, hogy a nyakszirtemben szétárad a fájdalom.
- Sophia! Sophia!-hallottam egy kedves női hangot nem messze tőlem
Tuti meghaltam és a mennyben vagyok. Kinyitottam a szememet. Egy kedves női arc nézett vissza rám. Csillogó barna szemei előtt vörös kerestes hipster szemüveg. Haja szőke és méz színben pompázott. 40 körül lehetett, de jól tartotta magát. Vörös szája kedves mosolyra húzódott.
- A nevem Dr. Martha Claim. Hogy érzi magát?
- Hol vagyok?
- Kórházban. Mire emlékszik Sophia?-ült az ágyam szélére
- A bátyám elutazott pár napra és egyedül hagyott. Hagyott egy telefonszámot is. Egy barátjáét. Utána semmire sem.
- Emlékszik milyen szakot végzett?
- Általános orvos szakot.- ráncoltam a szemöldökömet- Summacum laude-val. Angiliában. Manchesterben.
- Úgy látom részleges amnéziája van. Pár napon belül visszatérhetnek az emlékei.-mosolygott rám- Beengedhetem a fiatalembert aki behozta Önt?
- Persze!-bólintottam
- Még egy utolsó kérdés. Kit tudunk értesíteni?
- A testvéremet. Jason Gray. Az egyik ügyvédi iroda vezetője.
- Rendben.
Miután kiment, óvatosan felültem és az ujjaimmal átfésültem a hajamat. Egy 20-as évei végén járó férfi lépett be. Barna haja és barna szeme volt. Magasabb lehetett, mint én, kidolgozott testtel. Elmosolyodott, mihelyst meglátott.
- Öröm Önt épségben látni!-ült le az ágy melletti székre- Shawn vagyok. Shawn Clark.-nyújtotta a kezét
- Sophia Grey!-rázunk kezet
- Mire emlékszik a történtekből?
- Semmire!-ráztam a fejemet
- Tényleg semmire? Egy farkas támadott Önre..
- Kérem tegezzen!-vágtam közbe
- Köszönöm. Én találtam rád. A farkas elmenekült. Úgy hoztam ide. Nem tudom mennyit futhattál, de alig éltél.
- Fogalmam sincs mi történhetett.
- Sajnos errefelé sok a támadás.
- De, jókor volt jó helyen. Amiért nagyon hálás vagyok!-mosolyogtam rá
Az esti vizitkor ment csak haza. A bátyám nem vette a telefont. Ha minden jól megy 1 hét múlva kiengednek. Éjszaka lázálmaim voltak, többször felriadtam. Egy fiú volt benne, egy göndör hajú, aki farkasként mindig rám támadt. Fogalmam sem volt ki lehet az. Talán ismernem kellene?
Másnap reggel Shawn hozott egy kis reggelit. Szerinte nagy mázlim volt, hogy minden adatom nálam volt. Nem hiába hordok mindent a zsebemben. Pedig anya hányszor veszekedett velem kisebb koromban ezért. Most pedig ez mentett meg.
- Jobban vagy?
- Ezerszer!-mosolyogtam rá- Hála neked! Sikerült elkapni a farkast?
- Nem, de nyomozunk utána!
Barna szemei teljesen elvarázsoltak. Megbabonázva néztem a mellettem ülő titánra.
- Sophia!-rontott be rajta......

Halihó Cukorborsók!
Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog!
Írjatok kérlek kommentet és szavazzatok!

Puszi&ölelés:
Nola😘😘