Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

54.

Sophie szemszöge:
Harry vitt haza másnap reggel. Egész idő alatt mosolygott.
- Nos, hölgyem mikor vihetem el egy randira?
- Hmm lássuk csak!-húztam az agyát- Bármikor!
-Most?-vigyorgott és már a gázba is taposott
-Harry!-nevettem fel
Egy pékségbe vitt el reggelizni. Úriemberként előre engedett, rendelt egy-egy vajas croissant és hozzá két bögre kakaót.
- Hogy tetszik?-kortyolt a meleg italába
- Nagyon klassz kis hely!-néztem szét
A pékség falai komló színűek voltak, a székek egy árnyalattal sötétebbek voltak. A falon frappáns pozitív töltetű idézetek voltak. Halk zene szólt a háttérben. Nem sokan tartózkodtak itt. Egy anyuka volt a kisfiával, egy tanár, aki dolgozatokat javított folyamatosan és egy lány, aki a könyvét bújta veszettül.
- Shawnnal mi a helyzet?
- Semmi!-nyaltam meg a számat- Rendes srác, de ennyi. Semmi sincs.
- Akkor miért mondtad le a találkánkat akkor?
- Mert akkor mondták el, hogy te meg Vanessa...szóval...
- Értem!-bólintott
Ezen a kínos témán túl lendülve, a reggeli további része cserfesre sikeredett.
- Köszönöm a reggelit!-kötöttem ki magamat a ház előtt
- Nincs mit!-mosolygott rám
- Bejössz?-invitáltam be
- Most dolgom van, de délután csörgetlek!
- Okés!-mosolyogtam rá
- Ó, és még valami!-vett elő egy kicsi menta színű medált- Ebben egy gps van. Hord mindig magadon, így tudni fogom, merre jársz. Ha nagy gáz van, csak nyomd meg a követ.
- Köszönöm!-vettem ki a markából- Ez gyönyörű!
- Nincs mit!
A sebváltó felett áthajolva megcsókolt.  Mentolos rágó ízét éreztem meg.
A házba belépve madarat lehetett volna velem fogatni. Nagyon boldog voltam. Ez a srác ritka nagy kincs!
Senki sem volt otthon. Lepakoltam minden cuccomat, majd felmentem a szobámba. Az ágyon végignyúltam és sikeresen elnyomott az álom.
Reggel egy kedves üzenetre ébredtem.
"Jó reggelt Szépségem! Remélem jól aludtál, legyen nagyon szép napod! Délután meglátogathatlak? Csók H"
Azonnal visszapötyögtem neki, természetesen szeretném látni. Azt hiszem kezdek belezúgni.
Délelőtt kitakarítottam az egész házat, majd a kertben tevékenykedtem. Füvet nyírtam, virágokat locsoltam. Teljesen elfáradtam délutánra.
- Szia!-köszönt rám Harry
- Szia!-fordultam felé mosolyogva
Odasétált hozzám, majd engedélyt kérve megcsókolt. A gyomromban azonnal pillangók százai keltek útnak.
- Mi jót csinálsz?
- Csak locsoltam!-vontam vállat- Ez kikapcsol!
- Nincs kedved moziba menni? Van egy klassz kis film!
- Dehogynem!-vigyorogtam
- Akkor menj, készülődj!-kacsintott
Nem kellett kétszer mondania. Felrohantam a szobámba, elkezdtem a ruhák között válogatni. Egyik sem tetszett igazán.
- Hé!-lépett mögém- Nem bálba megyünk!-bújt a nyakamba- Csak egy mozi!
- De szeretnék csinos lenni neked!-motyogtam
- Sophie!-fordított magával szembe- Te mindig gyönyörű vagy! Hidd el nekem!-csókolt a nyakamba
Felkuncogtam, mire magával szembe fordított. Smarag zöld szemei csillogtak a vágytól.
- Szeretlek!-bukott ki belőlem
Azonnal a szám elé kaptam a kezemet, mint egy óvodás, mikor az esti vacsoránál a szülei előtt kimondja élete első csúnya szavát, amit az ovis társától hallott (az ovis rész igaz történet by. szerk.). Harry elmosolyodott, elvette a kezemet a számtól.
- Nem is tudod milyen régen vágyom erre a 7 betűs szóra Kedvesem! Szeretlek Sophia! Teljes szívemből.
Ha nem fogott volna az egyik karjával, biztosan összeesek. Odahajolt és lágyan megcsókolt. Karjaimat automatikusan a nyaka köré fontam. Az ágyhoz hátrált, majd helyzetünkön fordítva maga alá gyűrt.
- Biztos nem akarsz moziba menni?
- Szerinted?-nevettem fel
- Hááát...
Húzta az agyamat. Felnevettem, és pólója nyakánál fogva magamhoz húztam. Belemosolygott csókunkba.
Nagyon boldog voltam! Úgy éreztem teljes az életem még így amnéziásan is!

Halihó Cukorborsók!
Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!
Köszönöm a sok kommentet és privát üzenetet, valamint a szavazatokat!
Azon filózok legyen-e második évad vagy egyáltalán osszam-e évadokra a történetet?! Kérlek írjátok le kommentben!
Puszi&ölelés:
Nola😘😘