Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

103.

A bátyám a nyakamba borult, szorosan magához ölelt. 

- Hé, Jason nem kap levegőt. Engedd el egy kicsit.-kuncogott fel a háttérben Gemma

- De ő az én húgocskám.-duzzogta a nyakamba

- Nekem meg a menyasszonyom, akire szükségem van

- Vigyázz Styles, több évtizedes előnyöm van.-szorított még mindig

Elnevettem magamat, mire eltávolodott tőlem. Ezután mindenkit sorra megöleltem, Cece-t, Melissát, Gemmát, a két gyereket, majd újra Jason, mert újra sorakozott, mint menzán a gyerekek repetáért.  Hoztak néhány apróságot magukkal, mint puha párnát, mamuszt, teát, gyümölcsleveket és tisztálkodási szereket.  Harry végégi a háttérből figyelt, akárhányszor rápillantottam, mindig mosolyogva nézett rám. Jó érzés volt, hogy ott volt mellettem, hagyta a többieket egy kicsit előtérbe lépni. 

- Nem zavarunk tovább. Pihenj!-adott puszit Melissa

- Köszönök mindent srácok.

- Várunk haza, aztán egy hatalmas bulit fogunk csapni.

- Anyaaa!-kiáltott fel Gemma meglepődve anyja szavai hallatán

Mindenki hangos hahotázásba kezdett, Gemma pedig mosolyogva nézett a lányára és bocsánatkérően vállat vont. Végül is ő is fiatal. 

- Ne feledd az igazolást.-suttogta Gemma búcsúzáskor

- Nem felejtem.-kuncogtam- Menj, te is Harry.-fordultam a vőlegényem felé

- Nem, maradok.-rázta meg határozottan a fejét

- Kérlek.-néztem rá könyörögve- Rád fér a pihenés. Semmi bajom nem lesz már. 

Legalább fél órámba telt, mire sikerült őt rábeszélnem, hogy menjen haza pihenni. Az esti viziten a szőke barátnőm helyett egy férfi jelent meg. 

- Jó estét, Dr. Noelle Anders vagyok. 

- Merre van Dr. Fay?-ültem fel az ágyban óvatosan

- Dr. Fay szabadságon van, én vettem át a betegeit.

Nem is bántam, hogy nem az a buta tyúk jött be. Dr. Anderson a harmincas évei végén járhatott. Rendkívül szimpatikus volt számomra.

- Az eredményei kielégítőek, de még ezen a héten bent kell tartanunk. Nagyon mélyek voltak a sebei. Nem is értem Dr. Grey, hogy túrázhatott olyan helyen, ahol tele volt mérgező bokrokkal az út?!

Lesütöttem a szememet, mint amikor egy gyereket lepiszkolnak, amiért meghúzta az ovis társa haját ebéd közben. 

- Mindenesetre egyre jobbnak tűnik az állapota. Szédül? 

- Nem.

- Hányingere van?

- Nincs. 

- Fejfájás?

- Az sincs-ráztam a fejemet 

Adott fájdalomcsillapítót és megnézte minden sebemet. Mindegyiknél kivétel nélkül felszisszentem, még mindig fájtak. Szerintem még egy jó darabig fájni fognak ezek a sebek. 

- Maradandó sebek?-néztem fel a dokornőre, miután visszahúzta a hátamra a hálóruhát

- Nem mindegyik. Reménykedjünk abban, hogy egyik sem marad ott. 

Én csak bólintottam. Reménykedem, hogy nem marad nyoma. Nem akarom, hogy Harry undorral nézzen rám. Miután kiment a doktornő sírva fakadtam. Tudom, hogy a vőlegényem szeret és a sebeimet is talán elfogadná, de most jött ki rajtam minden. Az elmúlt időszak életem legkeményebb időszaka volt. Ehhez képest az államvizsga kutyafitty volt. Miután alaposan kisírtam magamat, kihúztam az üres infúziós tűt a karomból és lassan kisétáltam a fürdőbe. A tükörbe tekintve elborzadtam a látványomtól. Az arcom beesett, a bőröm hihetetlen sápadt, a szemeim alatt pedig karikák éktelenkedtek. Fogat mostam, a bátyámnak gondja volt arra, hogy hozzon nekem néhány szükséges cuccot. Megmosakodtam, a kötéseim miatt nem állhattam be a tusoló alá. 

Bebújva az ágyba, jobban éreztem magamat, főleg a kispárnám miatt kicsit otthonosabban éreztem magamat. Félálomban éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Már pedig ez egy egyszemélyes ágy. Egy hatalmas kar ölelt át, a már imádott illat belekúszott az orromba. Meg se kellett fordulnom ahhoz, hogy tudjam ki az.

- Neked otthon kellene lenned.-dünnyögtem magam elé

- Nem tudok nélküled elaludni. Hiányzol és féltelek.-dörmögte a nyakamba, majd a tarkómat megcsókolta

Jól eső borzongás futott át rajtam. Elmosolyodva fordultam felé. Zöld szemei szinte csillogtak az éjszakában. 

- Szeretlek.-suttogtam, majd megcsókoltam

Meg sem tudott szólalni, de azonnal viszonozta kezdeményezésemet. Hihetetlen jól esett közelsége, teljesen hozzásimultam, ő pedig hatalmas tenyerét a hátamra csúsztatva megtartott magához közel.

- Én is szeretlek.-nyomott egy gyors puszit a számra- És ezt is szeretem-puszilta meg az orromat- És ezt is-puszilta meg a homlokomat

Az arcom összes zugát megpuszilta, csodálkoztam, hogy nem görcsölt be a szája a sok puszitól. Minden egyes puszinál felkuncogtam, mint egy kislány. Végül nyakába bújva, teljesen hozzá simulva aludtam el az én védelmező farkasom ölelésében. Ez volt a világ legbiztonságosabb helye.

Halihó Cukorborsók!

Itt a következő rész, igaz tegnapra ígértem, de mára tudtam csak hozni Nektek. 

Köszönöm, hogy első helyre szavaztátok fel a Vérfarkas kategóriában. Szuperek vagytok!!!!

Ha tetszett nektek, akkor kérlek szavazzatok és írjatok kommentet.

Pusz&ölelés: 

Nola