Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Hiába lett elcseszve a reggelem, mégis úgy döntöttem, hogy délután sétálok egyet. Az erdő szélén folyó patakhoz mentem, az afölött átívelő hídon állva pedig a víz folyását bámultam. Kikönyököltem a korlátra, a kezemet lelógattam, és erősen szorítottam az mp3 lejátszóm, amihez a fülesem kötött. Halkan hallgattam a Back 2 U-t, és azon járt az eszem, hogy hogyan mondom el a családomnak, hogy konkrétan kidobtam Markot a házból. És az életemből is. Nagyot csalódtam benne, nem mintha nem számítottam volna erre már egy ideje. Több időt töltött a barátaival, mint velem, és közülük is a lányokkal, pontosabban Cindy-vel. El is felejtettem, hogy bekapcsoltam a mobilnetem, ezért szabályosan összerezzentem, amikor a zeném hirtelen egy csippanás szakította félbe. A kijelzőn egy új értesítés villogott a SM Town YouTube csatornájáról. Kíváncsian nyitottam meg, majd értetlenül bámultam a címét. NCT 127 BOY #YUTA VIDEO. Feltekertem a hangot. És csak hallgattam. Néztem, ahogy Mark és Jaehyun nevetnek, miközben Yuta ott ült a háttérben. Mosolygott. Ráközelítettek az arcára, a szemeire, a mosolyára. És azon kaptam magam, hogy én is mosolygok. Aztán bevillant annak az éjszakának az emléke. Tudtam, hogy nem lenne szabad gondolnom rá, nem lenne szabad belekergetnem magam a vágyakozásba, de egyszerűen képtelen voltam elszakadni tőle. Éreztem magamon az ölelését, mélyen beszívtam az illatát, és a tenyeremre pillantottam. Szándékosan óvatosan zuhanyoztam, és nagyon vigyáztam, hogy ne jöjjön le, így alig fakult meg az írás. Yutától Mille-nek. Legyen szép napod! xx. Újra magam előtt láttam, ahogy felnézett rám, ahogy sétált a kihalt utcán. Annyira szerettem volna, ha eljön. Talán most még egy fokkal jobban is, így, hogy Mark-ra már nem számíthattam. Eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg mégis eljönne. Mit mondanék a családomnak? Hogy magyaráznám ki? És ha esetleg mégis ott lenne Mark? Adtam neki meghívót, bármikor bejuthat, ha be akar. Habár erre nem láttam sok esélyt. Feljebb vettem a hangerőt, amikor elindult a Baby Don't Like It. Egész nap a hídon álltam, és az erdőben sétáltam. Próbáltam kiszellőztetni az agyam, több kevesebb sikerrel. Amikor elkezdett lemenni a nap, már úgy éreztem, haza kéne mennem. Viszont még nagyon nem akartam. Leültem a hídra, lelógattam a lábam és figyeltem a naplementét. Mark és én sokat ültünk itt régebben. Nagyon sokat. Hogy is képzelhettem, hogy majd pont ezen a helyen fogom tudni kitörölni a vele kapcsolatos emlékeket? Egyszerűen undorodtam tőle. Felpattantam, és elindultam hazafelé. Egyre feljebb és feljebb tekertem a hangerőt a zenémen, ameddig már fájt a fülem tőle, és úgy éreztem, a dobhártyáim sem bírják tovább. Elnyomtam vele a forgalom zaját, és inkább valami más, fontosabb, sokkal égetőbb dologra szorítkoztam. Az esküvőre. Ami pár nap múlva lesz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
