선물 (Gift) - Yuta Fanfiction

Chapter Fourteen

- Szóval? - kérdeztem, miközben a fürdőszoba erős fényében ültünk, ami szinte megvakított a kinti sötét után.
Yuta a mosdókagylónak támaszkodott, csak azért jött, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van. Egy bevizezett törölközővel törölgettem a vért Jackson orráról és szájáról, aki időnként összeszorította a szemeit, ha túlságosan megnyomtam. 
- Mi történt?
Az összes vér eltűnt az arcából, és nagy levegőt véve mesélni kezdett. Az orrából újra egy vékony vörös csík indult meg lefelé a szája sarkába.
- Igazából nem is tudom, min vesztünk össze. Talán valami csaj volt a dologban az ő oldaláról, de nem vagyok biztos benne. Nem is indult veszekedésnek, csak beszélgettünk. Ez elég ritka, de megesik köztünk. Valami rosszat mondhattam, mire bevert egyet. Szóval visszaütöttem.
Megérintette az orrából csordogáló vért.
- Ennyi.
- Oké. - töröltem le megint. - Mostantól ne menj a közelébe.
Yutára nézett, majd rám.
- Beszélhetnénk?
- Persze.
Hátra fordultam, hogy a fejemmel jelezzek Yutának, hogy menjen. Bólintott, és elindult kifelé, de tudtam, hogy megvár a folyosón.
- Mi volt ez a jelenet Mark-kal? - kérdezte, amikor bezáródott az ajtó.
- Aminek tűnt. - vontam meg a vállam. - Szakítottunk, mégis idejött.
Jackson az ajtóra szegezte a pillantását.
- Esetleg van ennek a srácnak valami köze hozzá?
- Tessék? - szaladt össze a szemöldököm. - Nem, szó sincs ilyesmiről. Mark megcsalt.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld. Legalább megszabadultam tőle.
- És akkor ő? - bólintott megint az ajtó felé.
- Nakamoto Yuta. - fújtam ki a levegőt. - Az NCT 127 tagja.
- Az az a banda, akiket annyira szeretsz?
- Igen.
- Wow! És te meghívtál egy tagot, csak így?
- Nos, ez egy kicsit bonyolultabb ennél... - kezdtem, majd megtorpantam. - Igazából nem is fontos, hogy történt. A lényeg, hogy itt van.
- Van köztetek valami, igaz?
Nincs mit tenni, Jacksonnal régebben egész nyarakat töltöttem együtt. Ismert engem, mintha a bátyám lenne. És igazából annak is éreztem.
- Azt hiszem, van. De nem tudom még mi lesz ebből.
- Hagyd kibontakozni. Nem akarlak feltartani.
- Nem tartasz fel. - ráztam meg a fejem, miközben visszatartottam. - Tudom, hogy mostanában nem sokat beszélünk...
- Semmi baj, Mille. Tudom, mire akarsz kilyukadni, de nem kell bocsánatot kérned. Megértem, hogy sok minden történik az életedben. És örülök, hogy elmondtad ezt nekem.
Elmosolyodtam, és a kezébe nyomtam egy zacskó jeget, amit egy minihűtőből kaptam ki. Visszamosolygott rám, miközben elvette, majd összeborzolta az amúgy is kócos hajamat, és kisétált a fürdőből.
Ott maradtam egyedül, megtámaszkodtam a mosdókagylón, és farkasszemet néztem a tükörképemmel. Azon gondolkoztam, mennyi minden meg tud változni az ember életében egyetlen éjszaka alatt.
És az éjszakának még közel sem volt vége.
Mert amint kiléptem a fürdőszobából, Yuta, aki addig a sötétben a falnak támasztotta a hátát, megfordult, és két kézzel a hajamba túrva magához húzott, hogy megcsókolhasson.