Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Ugyanabba a gödörbe zuhantam vissza egy pillanat alatt, ahonnan nagy nehezen két hét alatt másztam ki. De nem akartam tovább halogatni a dolgot. Egy szót sem szóltam Ten-hez, csak felpattantam, és berohantam az utcába. Hallottam, hogy utánam szól, de nem foglalkoztam vele. Le akartam zárni végre. Az egészet. Azonban amint újra kiértem a fényre, már sehol sem láttam őket. Lehetetlen volt, hogy ilyen gyorsan sétálnak, pontosan tudták, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot, és utánuk fogok menni. Csak nem akarták, hogy utolérjem őket. Befordultam az SM épületébe, a lifthez rohantam, és felmentem a második emeletre. Kopogás nélkül téptem fel az NCT dormjának ajtaját, de egyáltalán nem voltam felkészülve arra, amit ott találok. SoHee ült a kanapé egyik oldalán, a másikon pedig Yuta és WinWin. A telefonjukat nyomkodták, miközben a többiek ettek, vagy éppen a koreográfiát gyakorolták a szűkös térben. Az érkezésemre mindenki felkapta a fejét, és intettek nekem. Még SoHee is. Yuta viszont felpattant és berohant az egyik szobába. Bevágta maga után az ajtót, én meg elkaptam Jaehyun pillantását. Megrázta a fejét, jelezve, hogy hagyjam most békén, de én úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. Nem akartam tovább halogatni a dolgot. Beszélnem kellett vele. Kopogtattam egy párat, amitől mindenki teljesen hülyének nézett, aztán bementem. Nem gondolhatta komolyan ezt a hisztit, ha nem fordította rá a kulcsot. Az ágyán ülve találtam, kifelé bámult az ablakon, bár a kilátás csak egy elkorhadt faág volt. Leültem mellé, mire odébb húzódott. Erre természetesen felidegesítettem magam. - Mit akarsz, Mille? Bármi legyen is az, Ten majd segít neked. - Ten nem fog kidobni helyettem. Felém fordult, és elkerekedett a szeme. - Tessék? Hogy te dobnál ki engem? Azt hiszem, nekem kéne kidobnom téged! - Én meg azt hiszem, hogy minden okom megvan arra, hogy én dobjalak, még akkor is ha eljátszod a hülyét, mintha nem tudnál semmit. - forgattam a szemem. - Hallod egyáltalán magad? Azt sem tudom miről beszélsz. - Oké. Amúgy sem érdekel már téged, mert az exed, nem igaz? Nincs mitől tartanom. Persze. - egyenesedtem fel, hogy az ajtóhoz léphessek. - Végeztem. Kiléptem, bezártam az ajtót magam után. Hallottam, hogy utánam jön, de elköszöntem a többiektől, és kirohantam a folyosóra. Futva tettem meg a távot a lépcsőig, hogy ne tudjon utolérni, és még láttam, hogy lefékez, mielőtt összezárult volna közöttünk a lift ajtaja. Elindultam lefelé. Az órámra pillantottam, ami négyet mutatott. Ha ügyes vagyok, rendbe tudom szedni magam, ameddig anyáék hazaérnek. A lift ajtaját bámulva vártam, hogy megérkezzek a földszintre. Aztán hirtelen megálltam, de az ajtó nem nyílt ki. Megpróbálkoztam az ajtónyitó gombbal, hátha valami probléma van az automata nyitással. De nem volt. Beragadtam az első és a második emelet közé.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
