Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Bevallom, rohadtul féltem, amikor betettem a lábam a suliba másnap, de mint kiderült, feleslegesen. Senki sem foglalkozott velem igazán, mindenki úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Csak a szokásos. Öt órám volt, és egyből a dormba mentem, amint végeztem. Tudtam, hogy a fiúk fellépni készülnek, és már össze is futottam Doyoung-gal és Mark-kal, akik egy-egy teával a kezükben igyekeztek lefelé, egyforma, bordó ruhában. Intettek nekem, én pedig folytattam az utam felfelé. Kiszállva a liftből végigsétáltam a folyosón, feltéptem az ajtót, ahogy szoktam, és azzal a lendülettel majdnem be is vágtam, és elszaladtam. A sarokban SoHee állt, ugyanolyan csinos volt, mint tegnap, ha nem még csinosabb, és a hátát a falnak vetve mindkét karjával átölelte egy srác nyakát, akin ugyanaz a bordó, kapucnis pulcsi volt, mint valószínűleg az összes tagon. Csókolóztak, észre sem vettek. Gyors pillantás vetettem a srác csuklóján lévő ezüstszínű karkötőre, majd kiperdültem, és sikerült elszenvednem magam a mosdóig, mielőtt teljesen összeomlottam volna. Yuta karkötője volt rajta. Yuta volt az. A földön ültem, és bámultam a szemközti mosdókagylót. Fogalmam sincs, mennyit ülhettem ott, csak azt éreztem, ahogy a meleg könnycseppjeim lemossák rólam a reggel óta remekül tartó sminkem. Aztán két kézzel letöröltem a sminkem, és kiléptem. Kis híján nekicsaptam az ajtót Ten-nek, aki a bordó outfit-ben, kezében a mobiljával vágott át a folyosón. - Bocs. - Hohó! Ez közel volt! Lenézett az elgyötört fejemre, és a hangulata azonnal megváltozott. - Te jó ég, Mille, mi a franc történ Jól vagy? A kezei közé fogta az arcom, és előhalászott egy zsebkendőt a hátsó zsebéből. Elkezdte letörölni az elfolyt sminkem, természetesen sikertelenül. - Nem tudod, hol van Yuta? - kérdeztem mintegy tesztképpen, mire megrázta a fejét. - Ma még egyáltalán nem láttam. - És a többiek? - Itt mászkálnak valahol. - És SoHee? Abbahagyta az arcom törölgetését, és a szemembe nézett. - Mille... - Hagyjuk. Nem fontos. - Elárulod végre, mi történt? Megráztam a fejem. Nem akartam a hülyeségemmel zaklatni. Tudtam, hogy ezt Yutával kell megbeszélnem. És azt is tudtam, hogy eszemben sem lesz felhozni a témát. Ha magától nem beszél róla, végeztem vele. Mégsem képzeltem bele túl sokat. Pontosan azt képzeltem bele, ami ott is volt az orrom előtt. Kitéptem magam Ten kezei közül, és elindultam. Azt nem tudtam, hova, csak mentem. Láttam, hogy SoHee belép a liftbe, így direkt lelassítottam. Megvártam, ameddig az ajtó becsukódik utána. Eszemben sem volt egy lifttel menni vele. Integettem WinWin-nek, aki Johnny-val együtt kilépett a dormból, aztán valaki a nevemet mondta. Megpördültem a tengelyem körül, és Yuta előttem állt. - Mi a baj? - kérdezte azonnal. A nedves arcomhoz érintette a kezét, mire a karkötő hideg fémje hozzácsapódott a bőrömhöz. És ennyi volt. Egy fiatal lány hívta a liftet, ami ebben a pillanatban érkezett meg, én pedig válaszra sem méltatva Yutát egyszerűen elrohantam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
