Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Az iskolakezdés veszélyesen közeledett. Ezen agyalva ettem a müzlimet egyik reggel, miközben mindenki más még aludt. Nagyon melegnek ígérkezett az idő, mivel már reggel nyolckor meg lehetett sülni az ablakkal szemben ülve. A kezemmel blokkoltam egy ideig a napsugarakat a szememből, de aztán feladtam, és csak a kanalamat a tejben forgatva bámultam ki a fejemből. Miután bedobtam a kiürült tálat a mosogatógépbe, elkezdtem valami kaját csinálni. Végül is, valamit vinniük kell anyáéknak magukkal, ha lelépnek arra a történelmi kiállításra, ami... ami mindjárt elkezdődik! - Anya! - üvöltöttem fel az emeletre. - Elkéstek! - Már fent vagyunk! - kiabált vissza, majd le is csörtetett, rögtön utána pedig megérkezett John és Katie is. - Remek, elkezdtem megcsinálni a... - Nem érünk rá, kicsim. - adott egy gyors puszit a homlokomra. - Este találkozunk. Mielőtt bármit is mondhattam volna, már le is léptek, én pedig ott maradtam egyedül. A gázon felejtett edényből olaj kezdett kicsapkodni, de későn vettem észre. Hiába tettem rá gyorsan egy fedőt, még így is össze kellett takarítanom. Éppen azért indultam, hogy az összekoszolt konyharuhát bevágjam a mosógépbe, és ha már ott vagyok, egy úttal el is indítsam azt, amikor kopogtak a bejárati ajtón. Anya sokszor itthon felejtette a dolgait, úgyhogy gondoltam, most is ez a helyzet. Szélesre tártam az ajtót, ahol megpillantottam Mark-ot, és ezzel a lendülettel be is vágtam. Csakhogy láthatta, mire készülök mert a tenyerét az ajtó belső oldalára tapasztva kitartotta. - Nocsak, milyen kedves fogadtatás, így kora reggel. - Menj innen. - Nem is akarod tudni, miért jöttem? - vonta fel a fél szemöldökét. - Mit akarsz? - Csak nincs valami baj? Mérges vagy rám? Amiért leribancoztalak, gondolom. Tudod, hogy nem gondoltam komolyan, Mille. Csak eltúloztam a dolgot. Mindig ezt csinálom. - Hát igen. Mindig ezt csinálod. - Szóval, akkor jók vagyunk? - Nem. - Ne már, ne hisztizz. Menjünk be, és beszéljük meg. A mellkasára tettem a kezem, ahogy tett két lépést befelé, de nem tudtam megállítani. Egy mozdulattal odébb tolt, és már bent is volt a konyhában. - Valaminek nagyon jó illata van. - szagolt a levegőbe. - Tudtad, hogy jövök? - Nem. - válaszolt egy hang a nyitva hagyott ajtóból. - Tudta, hogy én jövök. Mark Yutára nézett, aztán vissza rám, és röhögni kezdett. Aztán felém fordult. - Még mindig ezzel a kínaival lógsz? Végig tartottam vele a szemkontaktust, nem akartam elsőnek elfordulni, de a szemem sarkából láttam, ahogy Yuta elindul felé, és utána kaptam. - Nem ér ennyit az egész. - mondtam halkan. - Te magad mondtad... - Fogadjunk, hogy még sose verekedett életében. - heccelte Mark. Aztán elterült a földön, az arcán pedig egy seb nyílt, ami azonnal vérezni kezdett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
