Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Másnap reggel kómás fejjel botorkáltam ki a fürdőszobába. Yuta már a konyhában volt, legjobb tudomásom szerint. Az biztos, hogy egyedül ébredtem fel. Éppen az arcomat mostam, amikor zajt hallottam a húgom szobájából, így bekopogtam. Katie még csak ki sem nyitotta az ajtót, csak kikiabált, hogy mehetek. Óvatosan benyitottam, és láttam, ahogy a tükör előtt állva sminkeli magát. Sosem sminkelte ki magát, így eléggé meglepődtem. - Készülsz valahova? - kérdeztem azonnal. - Csak suliba. - vágta rá. - Miért? - hátra fordult, hogy a szemembe tudjon nézni. - Attól, hogy te vagy a "csinos lány" a házban, én még próbálkozhatok. - Oké. - vettem ki a kezéből a púdert, ami az enyém volt, így közelebbről megnézve. - Elég ebből. Bökd ki végre, mi bajod velem. - Ne olyan hangosan, anyáék még alszanak. - sziszegte, és kitépte a kezemből az ezüst színű konténert, majd belemártott egy ecsetet. - Katie! - Mit akarsz? Menj reggelizni, aztán indulj a suliba, nehogy elkéss. Vidd magaddal a híres pasidat is, már úgyis mindenki tud rólatok. - Először is. Nem tudja senki, hacsak neked nem járt el a szád. - mondtam egy fokkal keményebben, mert úgy éreztem, kiérdemelte. - Másodszor pedig, tizennégy vagy. Sajnálom, de amúgy sem lett volna esélyed nála. - Hát, most már legalább sosem tudjuk meg. Kösz szépen, Mille. Elhúzott mellettem, és nekem jött, de én ügyesebb voltam, és visszarántottam a hajánál fogva. Láttam rajta, hogy üvöltözni akar, de nem tette. - Ide figyelj. - már nagyon nem tetszett, ahogy beszélt velem, mintha legalábbis bocsánattal tartoznék neki valami miatt. - Én nem kell hogy megmagyarázzak senkinek semmit, amit csinálok, főleg nem neked. Az egyetlen ok, amiért féltékeny vagy, az az, hogy híres. Érdekes, de Mark sosem érdekelt. - Mert Mark egy gyökér volt. Most is az, különben nem szakítottatok volna. Vagy hát ki tudja, még együtt voltatok, amikor elhívtad Yutát az esküvőre, nem igaz? - Nem! Nem voltunk együtt. Dobtam egy héttel előtte. - Ő nem így emlékezett. - Te beszéltél Mark-kal? - kerekedett el a szemem. - Azt mondta, csak rávágtad az ajtót, nem mondtad ki, hogy szakítasz vele. - vonta fel a fél szemöldökét, a kérdésemet pedig elengedte a füle mögött. Őszintén meglepett ezzel. Mintha a saját húgom akarna hátba támadni. Elvettem tőle a sminkcuccaim, és elindultam kifelé az ajtón. Egy szót sem szólt, csak nézett utánam. Éppen azon voltam, hogy bevágom magam után az ajtót, de nem bírtam megállni, hogy ne szúrjak még oda egy utolsót. Hátra fordultam, és a szemébe néztem. - Tizennégy vagy, Katie. Ne viselkedj úgy, mint egy kis kurva. Szemrebbenés nélkül nézett rám. Valószínűleg nem is értette, miért mondtam ezt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
