선물 (Gift) - Yuta Fanfiction

Chapter Ten

A szituáció kínossága akkor hágott a legmagasabbra, amikor a nagynéném kiesett a teraszajtón, nyomában két pincérrel, és a szőlőlugas aljában hányni kezdett.
- Nem lehet köztünk semmi, Mille. - rázta meg a fejét Yuta, amikor már ismét a teremben voltunk. - Idol vagyok. Nem lehet időm egy kapcsolatra.
- Tudom. - bólintottam, de a szívem darabokra tört.
A naiv, hülye kis szívem.
- Hozok még egy italt. - mondta, majd azt hiszem, beleolvadt volna a tömegbe, ha nem látom mindenkiben őt.
Legszívesebben felpofoztam volna magam. Rohadtul beégettem magam előtte.
Elvettem egy üres poharat az asztalról, és teleöntöttem whiskey-vel.
- Mille, mi a franc! - csapott a kezemre Katie, akinek az érkezését észre sem vettem.
- Hagyj békén. - förmedtem rá, pedig nem érdemelte meg. - Bocs. Nincs kedvem most ehhez.
- Anya megöl, ha ezt mind megiszod. - fogta suttogóra, nehogy a vendégeknek feltűnjön ebből bármi is.
- Az isten szerelmére, Katie, 18 vagyok. Azt iszok amit akarok, és amennyit akarok.
- Hol van Yuta?
Körbejártattam a tekintetem a tömegen, de nem láttam sehol.
- Elment egy italért.
- Akkor tedd ezt le, és várd meg. - vette ki a kezemből a poharat, mintha teljesen idióta lennék.
Visszaszedtem tőle, és egy kortyra lehúztam a tartalmát. Elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Jézusom.
- Ne legyél már ilyen drámai.
- Oké. Itt maradok veled, ameddig Yuta megérkezik.
- Csak azért csinálod ezt, hogy találkozz vele. Valld be.
- Ha már nem mutatsz be az új pasidnak, a kezembe veszem az ügyet.
- Yuta nem a pasim!
- Sziasztok. - jelent meg hirtelen mellettem, mindkét kezében félig teli poharat tartva. - Lemaradtam valamiről? - nézett előbb a húgomra, aztán rám, de rajtam valamivel tovább tartotta a tekintetét.
- Ő itt a húgom, Katie. - mutattam be neki, mert tudtam, hogy máshogy nem száll le rólunk.
Egyébként meg a húgom majdnem akkora NCT rajongó, mint én magam, és szemétség lett volna teljesen kihagyni ebből az egészből.
- Örülök, hogy megismerhettelek. - felelte Yuta, miközben kezet fogtak.
- Nos, akkor én megyek is. - hagyott magunkra minket.
Az esküvő ekkor már nem is tűnt esküvőnek, kezdett átcsapni egy házibuliba. Mindenki magából kivetkőzve táncolt, egyre több lámpát kapcsoltak le, és már szinte csak a huszonöt éven aluliak voltak a táncparketten. A DJ sorra tette fel az újabbnál újabb slágereket. Lehúztam a pezsgőt, amit Yuta hozott, miközben a folyamatosan pittyegő telefonomra néztem, és elutasítottam Mark hívását. Hatalmas késztetést éreztem, hogy felvegyem, de nem tettem. Helyette felkaptam egy félig teli borosüveget és meghúztam. Tökmindegy.
Amúgy sem volt kedvem ehhez a hülyeséghez, de most, hogy Yutával is elcsesztem, még annyi se volt. Csak haza akartam menni, és elfelejteni az egészet.