선물 (Gift) - Yuta Fanfiction

Chapter Thirty

Az elkövetkező nap kész szenvedés volt a suliban. Egyáltalán nem tudtam koncentrálni, a gondolataim folyton elkalandoztak, és az SM Entertainment épületében kötöttek ki, azon belül is abban az irodában, ahol valószínűleg Yuta ült. Reggel csak úgy elrohant, gyorsan homlokon csókolt, és már ott sem volt. Szándékosan nem hoztam fel neki, hogy hallottam, amikor kimondta azt a nevet, és megerőltettem magam annyira, hogy ne kérdezzek rá, kiről van szó. A feszültségem olyan tapintható volt, hogy még a húgom is távolságot tartott tőlem. Nem igazán beszéltünk egymással, de azért annyira nem volt rossz a helyzet, elmentünk egymás mellett, és semmi más nem történt. Nem beszélgettünk, ami kezdett szemet szúrni anyámnak, de még mindig a rózsaszín felhő ölelte körül, így nem fordított erre különösebb figyelmet.
Miután lehajítottam a táskám az ágyamra, lemostam és újracsináltam a sminkem, aztán felkaptam egy kényelmes testnadrágot a szűk farmerem helyett, a fülesemmel a fülemben gyalog nekivágtam az útnak a SM Town épületéhez. Egyszerűen túl kíváncsi voltam, és nem utolsó sorban aggódtam, mert bármiről legyen is szó, engem kihagytak belőle.
Bekopogtam a dorm-ba, majd benyitottam.
- Mille, Mille...
A kanapén Ten ült, ismét egyedül és a fejét csóválva a telefonját nyomkodta. Gyorsan végigfuttattam a szemem a nyitott szobaajtókon, egyértelműen nem voltak bent a többiek.
- Szia. - intettem, majd közelebb léptem hozzá. - Hol vannak a...
Lefelé mutatott a padlóra.
- Egy emelettel lejjebb.
Felemelte a fejét, és a szemembe nézett, majd végigmért.
- Csinos vagy.
- Köszönöm. Ha nem bánod...
- Menj csak.
A kezem már a kilincsen volt, de egyszerűen nem akartam lenyomni. Visszafordultam.
- Yuta a főnöknél van?
Ten láthatóan meglepődött a kérdésemen, és gondolkozott, hogy mit válaszoljon. Ebből már le is vágtam, hogy sikerült beletrafálnom.
- Nem tudom.
Kifújtam a bent tartott levegőt.
- Oké.
Kiperdültem a folyosóra, majd benyomtam a lift hívógombját. Mivel még nem jártam a táncteremben, vakon próbálkoztam meg az első ajtóval. Épphogy csak benyitottam, mindenki felém fordult. Gyorsan elnézést kértem, és megpróbálkoztam a következővel. Nem talált. A harmadik viszont bejött.
- Bocs, srácok. - suttogtam oda, ahogy elslisszantam a fal mellett, miközben Taeyong elöl állva számolta a lépéseket.
Megpillantottam Johnnyt leghátul, és kissé lemaradva a többiektől igyekezett lépést tartani a koreográfiával. Megérezhette, hogy nézem, mert hátra fordult, és találkozott a tekintetünk.
Mereven bámultam.
- Beszélhetnénk? - tátogtam.
Hátra lépett, és a falnak vetette a hátát, aztán a karomnál fogva lehúzott a földre.
- Miről lenne szó?
- Yutáról.
Elhallgatott, és egy darabig nézte a többieket.
- Ó. Nem hiszem, hogy velem kéne beszélned. Miért nem őt kerested?
- Félek, hogy ő nem mondaná el...
- Most nagyon nem érek rá, Mille. Később?
- Jó. Persze. Később.
Visszaért a helyére, és bekapcsolódott a táncba, én meg ott maradtam a földön ülve. Felpattantam, leporoltam a nadrágom, és úgy döntöttem, a kezembe veszem az ügyet.