Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
A lélegzetem is elállt, ahogy összekapcsolódott a tekintetünk, és tényleg hálás voltam Mark-nak, hogy akkora gyökér, és képes volt nemcsak visszamondani az esküvőt, hanem még meg is csalni. Nélküle ez nem jöhetett volna össze igazán. Felpattantam, és pár lépésre tőle lefékeztem. - Eljöttél. - jelentettem ki bénán. Gyorsan végigmért, és az ajka félmosolyra húzódott. - Csinos vagy. A szívem már a torkomban dobogott. - Köszönöm. Ekkor tudatosult bennem, hogy Yuta nincs rajta a hivatalos meghívottak listáján, így nincs neki hely máshol, csak... Csak mellettem. Ahol eredetileg Mark ült volna. A helyünkre kísértem, és egy mozdulattal lekaptam a tányérjáról a MARK HELYE táblát. Összegyűrtem, és a kis szemetesbe hajítottam, ami alig egy karnyújtásnyira volt tőlünk. A terem elcsendesedett. Az anyakönyvvezető lépett be, mindenki odakapta a tekintetét, így mi is. Rögtön utána megérkezett anya. Gyönyörű volt, és nagyon boldognak látszott. Nem fintorogtam, és elnyomtam egy beszólást is. Végül megérkezett John. - Kedves egybegyűltek... - kezdte a nő, és innentől már a jól ismert szöveg következett. Yutára tévedt a tekintetem, ahogy fél kezét az asztalra tette. Megpillantottam a csuklóján egy órát, és csak bámultam. Aztán visszatértem a jelenbe, mert azért csak az anyám esküvőjéről volt szó. Addigra már ledarálták a sablonszöveget, és eljutottunk a megcsókolhatjátok egymást részhez. Én pedig undorodva néztem, ahogy nyolcvan kiló tömény háj és zsír ellepi az anyámat, aki még sírt is a boldogságtól. Nem beszélve a nagyszüleimről és mindenki másról is mellettünk, akik már az orrukat fújkálták. Aztán lerohanták anyámat, hogy elhalmozzák jókívánságokkal. Hát ez volt az a nagy dolog, amit egy évig terveztek. Tíz perc alatt vége is lett. További tizenöt percig fogadták a gratulációkat, amiben nekem is részt kellett vennem. - Annyira örülök, hogy egymásra találtak, és egy család lehetnek! - hallottam az egyik rokon hangját. Csakhogy attól még nem leszünk egy család, hogy ezek összeházasodtak. Nagyon nem. Yuta az asztalnál ülve nézett, miközben megöleltem a családtagokat, néha összetalálkozott a tekintetünk. Aztán a húgom hátulról rám ugrott, és kis híján letépte a ruhámat. - Mi az istent csinálsz? - rivalltam rá, miközben hátra fordultam. - Nakamoto Yuta ül melletted az asztalnál! - Ne már, komolyan? Én hívtam meg! - Miért nem mondtad el?! Mondd, hogy bemutatsz neki! - Később. Sikerült kiverekednem magam a tömegből, és pont visszaértem a helyemre, amikor lekapcsolódtak a lámpák, és elindult a zene. Körülöttünk mindenki felkérte egymást táncolni, az idősebbek is automatikusan felpattantak. Mi meg ültünk egymás mellett az asztalt bámulva, meg azokat a szingliket, akik inkább ettek. Kezdtem azt érezni, hogy nem is volt ez olyan jó ötlet. De aztán egyből meggondoltam magam, amikor egy nagy, finom kéz nyúlt elém, tenyérrel felfelé. Elfordítottam a fejem. - Szabad? - kérdezte Yuta mosolyogva. Nagyot nyeltem, és a tenyerébe csúsztattam a kezem, majd hagytam, hogy magával rántson a táncparkettre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
