Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Amint végeztem a sulival, gondolkodás nélkül a dormba rohantam. A lift éppen foglalt volt, így felrohantam a lépcsőn, és feltéptem az ajtót. Azonban Ten volt az egyetlen, akit odabent találtam. - Szia. - álltam meg előtte bizonytalanul, mire felpattant, és közelebb lépett hozzám. Tolattam egy lépést, és mély levegőt vettem. - Nem. Én... - Tudom. Te Yutát szereted. - Ne haragudj, nem akartam... - Semmi gond. - szakított félbe ismét. - A táncteremben vannak. - Köszönöm. - motyogtam, de a lábaim nem akartak az ajtó irányába vinni. Odaléptem Ten-hez, és megöleltem. Annyira meglepődött, hogy eltelt egy pár másodperc, mire elfogadta az ölelésem. - És mindent köszönök. Mosolyogva tolt el magától, és nézte, ahogy kisétálok. A mai napig nem tudom, biztosan ezt kellett-e tennem, vagy elrontottam valamit. Azt hiszem, sosem tudom már meg. Lesiettem a lépcsőn, és lefékeztem a táncterem ajtaja előtt. Meg kellett állnom egy pillanatra, hogy erőt merítsek. Aztán benyitottam. A fiúk a földön ültek, éppen szünetet tartottak. Taeyong Haechan-nal és Doyoung-gal beszélgetett, Taeil, Mark és Johnny a telefonjukon néztek videót, Jaehyun lehunyt szemmel zenét hallgatott WinWin pedig a falnak támasztott háttal az izzadtságot törölgette a nyakáról, közvetlenül mellette SoHee ült. Yuta a terem másik végében, teljesen egyedül bámulta a falat, és elmerengve csavarta lefelé a vizes palackja tetejét. Az ajtó nyikorgására mindannyian felém fordultak, és integetni kezdtek. Csak Yutát tudtam nézni, ahogy lassan megfordult, és mintha el sem hinné amit lát, egy darabig csak bámultuk egymást. Aztán felpattant, eldobta a palackot, és átvágott a termen. Egyre gyorsított, mire én is elindultam felé. Lefékezett, amikor összetalálkoztunk a terem közepe táján, és magához ölelt. A többiek belemerültek valami másba, hogy ne legyen zavaró a tekintetük, mi pedig még azt hiszem, percekig álltunk így. - Kérlek, bocsáss meg. - toltam el magamtól. - Hülye voltam, és hülyeségeket csináltam, mert azt hittem, láttam valamit, ami nem is volt igaz. Megrázta a fejét. - Ez az egész nem történt volna meg, ha biztosítalak, hogy tényleg nincs köztünk semmi. - WinWin-re és SoHee-ra pillantott, majd visszanézett rám. - Nem gondoltam, hogy félreérted. - Szóval? - próbálkoztam. - Akkor minden oké? - Minden oké. Ismét magához húzott, és megcsókolt, mire hangos taps és füttyögés kezdődött meg a földön tanyázó társaság irányából. - Na, végre! - hallottam meg Taeyong hangját. - Tudtam én, hogy megoldják. - jegyezte meg Johnny. - Gratulálok. Ez utóbbi egy női hang volt. SoHee. Rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott rám. Meglepett azzal, hogy megszólalt, de nem mutattam ki. - Én is gratulálok. - mondtam. Rádőlt WinWin vállára, és megköszönte. A tánctanáruk belépett a terembe, ami azt jelentette, vége a szünetnek. Ideiglenesen elbúcsúztam a fiúktól, de tudtam, hogy még aznap újra találkozunk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
