Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
A szobában sötét volt, és meleg. Nagyon meleg. Vagy talán egyáltalán nem volt meleg, csak én éreztem úgy. Könnyedén kicsusszantam az egyszerű, térd felettig érő világoskék bársonyruhámból. Az ablakon nem volt redőny, vagy sötétítőfüggöny, így a városból áradó fények adták az egyetlen világosságot ahhoz, hogy lássak valamit. Hálát adtam az égieknek, amiért a fekete csipkés fehérneműmet vettem fel, mintha valami belső késztetés lett volna. A napozás nyomai a nyár elején még mindig látszottak rajtam, de nem látszottak ki, szerencsére. A sminkemnek addigra már teljesen búcsút inthettem, de nem is érdekelt. A hajamat lesimítottam, a göndörség már rég kiment belőle, és egyértelműen nem tartott semeddig, hogy össze is kócoljam. Néztem, ahogy Yuta lekapja a szmokingot, és egyetlen gondolat cikázott a fejemben. Hogy mennyire elcseszett is voltam, hogy annyira nagy hangsúlyt fektettem a külsőre, amikor Mark-kal kezdtem járni. Yutában minden megvolt, amire egy lánynak szüksége volt, mégsem voltak olyan kockái, mint Mark-nak. És nekem ez tökéletesen megfelelt. A paplan és a párnák extra puhák voltak, a fejem szó szerint elsüllyedt bennük. Yuta kezei végigfutottak a hátamon, miközben kinyújtottam a karjaim a fejem fölé. Megszívta a nyakamat, és csodáltam, hogy egyáltalán észrevettem. A szervezetembe bevitt alkoholmennyiség akkora volt, hogy az érzékeim teljesen eltompultak. Csak akkor tudtam normálisan gondolkodni, amikor Jackson bajban volt, más esetben ez a funkció nem kapcsol be. Olyan, mint valami vészkapcsoló, mintha az agyam félre tudná tenni a részegséget vészhelyzet esetén. És ez nem volt vészhelyzet. Nagyon nem. Felhallatszott a zene, éppen egy lassú szám ment, és elképzeltem, ahogy mindenki ringatózik a táncparketten, ameddig mi idefent vagyunk. Majdnem felnevettem a tudatra, hogy talán a húgom éppen minket keres. Mire észbe kaptam, már a tűzijátékok hangjára lettem figyelmes, amit a tervek szerint pontosan hajnali háromkor terveztek fellőni. Máris ennyi lenne az idő? Yuta mellkasára nyomtam a tenyerem, és felülre kerekedtem. Éreztem az ujjbegyeit a kulccsontomon, majd leszaladt a mellkasomra, és a hasamra. Aztán kikapcsolta a melltartómat, ami a szoba padlójára esett a többi ruhára. A hajamba túrt, és egyáltalán nem bántam, hogy ezer év lesz, mire kifésülöm ezután. Csak ki akartam élvezni a pillanatot, mert fogalmam sem volt, mi lesz holnap. Odakint fokozatosan világosodni kezdett, és ezzel fordítottan arányosan ment lefelé a zene hangereje. Biztos voltam benne, hogy lassan mindenki aludni megy. Yuta ölében ültem, és a kezeim közé fogva az arcát megcsókoltam. A bőre forró volt, és én is annak éreztem az enyémet ott, ahol hozzám ért. Másnap reggel teljesen meztelenül ébredtem a takaróba csavarva, közvetlenül mellette. Átkarolt, és a fejem a mellkasára támasztottam, legalábbis erre utalt az elfeküdt hajam. Magam köré csavartam a takarót, neki ez fel sem tűnt, csak megfordult a másik oldalára. Eltűntem a fürdőszobában a ruhámmal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
