선물 (Gift) - Yuta Fanfiction

Chapter Five

A szertartás és a lagzi ugyanazon a helyen készülődött. A pincérek sürgölődtek az asztalok körül, előételeket pakoltak fel, és poharakat hordtak ki. Még egy csokiszökőkutat is megpillantottam az egyik sarokban. Felkaptam a földig érő, pezsgőszínű, flitterekkel kirakott ruhámat, és amennyire a magassarkúm engedte, odasiettem. Egy fogpiszkálóra szúrt epret mártottam az olvasztott csokoládéba, és megkóstoltam. Isteni volt.
- Ízlik? - lépett mellém egy jó kiállású pincér, aki alig lehetett több 20 évesnél, és alaposan végigmért, tetőtől talpig.
- Nagyon finom. - feleltem, miközben eljátszottam, hogy az egészből semmit sem vettem észre.
Eligazítottam a vendégeket, a saját családtagjaimat, az ismerősöket és barátokat, majd anyám pasijának családját, akikről semmit sem tudtam, csak azt, hogy nem akarom megismerni őket. Viszont mindenkivel egyformán udvariasan kellett viselkednem, így a helyükre küldtem őket, és válaszolgattam a kérdéseikre. Igen, nagyon jól megvagyunk John-nal, igen, nagyon boldogok leszünk, és még tizenöt perc a kezdésig, legyenek türelemmel.
- Mille! Segíts! - hallottam meg a húgom hangját, miközben áthaladóban voltam a terem egyik végéből a másikba.
Egy szobában állt és a ruhájával szenvedett.
- Nem tudom felhúzni a cipzárt.
- Tessék. - oldottam meg a problémát egy mozdulattal.
- Kösz. Utálom ezt az egészet. - viharzott ki mellettem, én pedig megértően utána pillantottam.
- Én is, Katie. Én is.
Az órára pillantottam, aminek a hátlapja egy kép volt a menyasszonyról és a vőlegényről. Alatta a Grace & John felirat szerepelt. Anya kiharcolta, hogy az ő neve kerüljön előre. Ez annyira rá jellemző.
Még egyszer utoljára megnéztem, hogy haladnak az előkészületek. Megcsináltam anya haját és sminkjét, mielőtt a húga, Jessica rátette volna a kezét. Ki tudja, mit művelt volna vele. Az a nő őrült.
Tíz perccel a kezdés előtt még mindig csak áramlottak befelé a vendégek, ahelyett, hogy mindenki megérkezett volna, és már csak a helyüket keresgélnék. Úgy tűnt, az utolsó pillanatban akarnak beesni. Ezek az emberek lépnek majd le először, gondoltam. Ez így működik, és így is van rendben.
A helyükre küldtem az unokatestvéreimet, majd lerogytam egy székre. Iszonyatosan elfáradtam a sok rohangálásban, ráadásul a lábam is fájt. Mintha csak az én esküvőm lenne...
Megigazítottam a szív alakú dekoltázsom, mire John családjának fiatalabb férfi tagjai egy emberként fordultak felém. Megittam egy kis pohár pezsgőt. Tudat alatti cselekedet volt, máshogy nem tudtam volna elviselni, ami azután következett.
Elküldtem a vőfélyt és az anyakönyvvezetőt oda, ahova anya meghagyta nekem, majd megálltam az ajtó mellett, mert ekkor már csak egy pár embert vártunk.
Valamiért reménykedtem, hogy Mark is befut, de nem tette. Hála istennek.
Épphogy visszazöttyentem a székre, valaki megállt az ajtóban. Az egész terem hangulata megváltozott, ahogy átlépte a küszöböt, kezében a meghívóval, bár csak én láttam, ahogy lesimítja a szmokingját és a nyakkendőjét.
Mosolygott, és a tekintete megtalált engem.
Yuta eljött.