Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Bedobtam a táskám a kocsiba, és figyeltem, ahogy a rokonok megölelik anyámékat, majd bepattannak a saját kocsijukba, és elhajtanak. Egyesek még csak akkor ébredeztek, és láttam, ahogy elhúzódnak a sötétítőfüggönyök az ablakokból. - Indulhatunk? - indította be a motort John, mire anya elengedte Jackson-t, és bepattant az anyósülésre. - Egy perc. - szóltam be a nyitott ajtóból, és én is elköszöntem a kuzinomtól. - Hogy van az orrod? - Nem tört el. Rendben leszek. - Helyes. Hagytam, hogy összeborzolja a hajam, aztán néztem, ahogy lelép Bellával együtt. Aztán megpillantottam Yutát. Az épület előtti oszlophoz támasztotta a hátát, és összefont karokkal bámult engem. - Mille! - szólt rám anya. - Mindjárt jövök! - vágtam rá, majd futva tűntem el a másik irányba. Yuta előtt lefékeztem. - Szóval? - mért végig, miközben levegőért kapkodtam. - Hazamentek. - Mikor láthatlak újra? - Amikor csak szeretnél. Megfogta a kezem, és előhúzott egy tollat a hátsó zsebéből. Elmosolyodtam az ismerős mozdulatra. A fogával szedte le a toll tetejét, aztán a tenyerembe írta a számát. Halványan még látszott az autogrammja, de ezzel teljesen elfedte. - Hívj fel, ha hazaértél. - mondta, miközben elrakta a tollat. - Rendben. Magához szorított, és végigfuttatta az ujjait a hátamon. Elhajoltam tőle, hogy meg tudjam csókolni. Nagyon nehezen engedtük el egymást. - Vigyázz magadra. - szólt utánam, amikor már a kocsiajtóban álltam. Láttam, hogy bekanyarodik a parkolóba egy nagy, fekete kocsi, így csak integettem, és bepattantam hátra. Elhajtottunk, de még láttam, ahogy Yuta beszáll a kocsiba, és ők is lelépnek. Egy darabig utánunk jöttek, aztán elkanyarodtak, én pedig még bámultam utánuk, ameddig csak tudtam. Már kitekert nyakkal ültem a helyemen, amikor a húgom hangja visszarángatott a jelenbe. - Szóval, miről maradtunk le, Mille? - Tessék? - kérdeztem vissza. - Igen, engem is érdekelne, mi történt. - tette hozzá anya. Így hát nagy levegőt vettem, és mesélni kezdtem. Persze, nem mondtam el a teljes igazságot. Kihagytam azt, hogy Mark megcsalt, és azt is, hogy mi történt az éjszaka, mert ahhoz aztán abszolút senkinek semmi köze nem volt. Azt sem mondtam el, hogy Jackson arcáról mostam le a vért éjfél környékén, de ezt inkább az ő érdekükben hagytam ki a történetből. Mindenki halálos csendben hallgatta, ahogy magyarázok, aztán végre a végére értem, és anya felém fordult. - Kedves fiúnak tűnik. - Az is! - vágta rá a húgom. - Tudod, hogy az NCT tagok mennyire... - Szóval majd meglátjuk mi lesz. - szakítottam félbe. - Mindenesetre, örülök, hogy jól éreztétek magatokat. - kezdte magára terelni a szót anya, pont ahogy mindig is tette. - Azt hiszem, egy csodálatos napot tudhatunk magunk mögött. Aztán egész úton a ragyogó jövőnkről papolt, ami csak neki ígérkezett ilyen ragyogónak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
