Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Kezdtem úgy érezni, hogy túlreagálom az egészet. Csak a hülye féltékenység beszélt belőlem, mint mindig. Nem akartam égetni magam, úgyhogy erősen agyalva a liftben lenyomtam a földszint gombot. Haza kellett mennem. Azonban amint kinyílt a lift ajtaja, szembe találtam magam Ten-nel. - Ó. Helló. - Hazafelé? Bólintottam, mire elmosolyodott. - Mi a baj? Kiléptem a liftből, és azt hittem, ő is igyekszik valahova, de ott maradt zsebre dugott kézzel. - Semmi. Nincs semmi baj. - Nagyon rosszul hazudsz. Lehajtottam a fejem, és megforgattam a gyűrűm. - Miért nem jössz velem, és iszunk meg valamit? Ez igazából nem is volt olyan rossz ötlet. Rábólintottam, aztán felvette a szájmaszkját, és elindultunk. Végigvezetett az utcán, láttam, hogy az emberek megfordulnak utánunk, majd eltűntünk egy kis kávézóban. Csend volt, az emberek halkan beszélgettek odabent, a zene is nagyon halkan szólt, az egyetlen hang a csészék összeütődése volt. A személyzet intett nekünk, mi pedig visszaintettünk, és leültünk egy asztalhoz a sarokban. Rendeltünk egy-egy espressot, és összefontam a karom magam előtt az asztalon. Ten ezüst színű karkötőjét bámultam. - Szóval? - kérdezte hirtelen. - Most már elmeséled nekem? - Nincs túl sok mesélnivalóm. - mondtam, és ez valójában igaz is volt. Oldalra billentette a fejét. - Yutáról van szó? A hajamba túrtam igenlésképpen. - Biztosan csak túlreagálom... De hallottam, hogy be kell mennie a főnökhöz. Valami lányról volt szó, azt hiszem. SoHee-t említette. Talán ismered... Ten bólintott. - Nem tudom, hogy beszélhetek-e erről. De ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek... - Megígérem. Megkaptuk a rendelésünket, és megköszöntük a pincérlánynak, aki egy árnyalattal szebben mosolygott Ten-re, mint ahogy a normális emberek tették volna, aztán beszélni kezdett. - SoHee volt az első japán trainee az SM-nél. Nem volt nálunk túl sokáig... Yuta még... Még nem ismert itt senkit. És ő felkarolta, mármint... Akkor még csak egy hónapja volt itt, de tudott egy kicsit koreaiul, segített Yutának. Tanította, és mindig együtt lógtak. Könnyebb volt neki beilleszkedni így, hogy valakivel a saját anyanyelvén is tudott beszélni. Nagyon közel kerültek egymáshoz... Aztán SoHee lelépett. Feszülten figyeltem minden egyes szavára. - Úgy döntött, hogy ez az élet nem neki való. Egy évig voltak együtt, aztán a csaj csak... - legyintett. - Hazament, és azóta nem is jött vissza. De a főnök azt hitte, Yuta beszélte tele a fejét hülyeségekkel, és igazából ez volt az oka a kilépésének. Érthető, hogy kiborult, hiszen SoHee igazi full package. Vokalistának készült, de rapper, dalszövegíró és táncos is volt. Eltitkolták mindenki elől, hogy valaha is trainee volt nálunk, helyette Yutát kezdték az első japán SM előadóként emlegetni. Ahogy hallgattam, rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Ha ez a lány visszament Japánba, és azóta sem jött vissza, miért lett most hirtelen probléma belőle?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
