Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Másnap Yutának dolga volt az SM-nél, én pedig unatkoztam, így arra gondoltam, talán lenézhetnék a grunge boltba, ami alig két utcára van tőlünk. A vállamra vettem a táskám, és a fülembe dugtam a fülesem. Az eladók már jól ismertek engem, itt vettem a lemezeim nagy részét, így mosolyogva integettek, amikor megláttak. Visszaintettem, miközben a legelső polchoz léptem, ahova mindig a legújabban érkezett példányokat tették. Nézegettem egy darabig, aztán tovább lendültem a következő sorra, és így tovább. Éppen egy Ramones-es kitűzőt forgattam a kezeim között, komolyan gondolkozva azon, hogy megvegyem-e, vagy várjak, ameddig érkezik egy jobb, hiszen már csak ez hiányzott a gyűjteményemből, amikor észrevettem, hogy valaki bámul. Balra kaptam a fejem, és a sorok között egyetlen srác állt, kezében egy Iron Maiden lemezzel. Mark volt az. Amint leesett neki, hogy észrevettem, azonnal lehajtotta a fejét, és úgy csinált, mintha valami rettentő érdekesre bukkant volna. Kikerültem a minket elválasztó két polcot, és megálltam mellette. Felnézett rám, és nagyon halványan elmosolyodott. - Meg akartam köszönni a virágokat... - mondtam. - Még egyszer. Tényleg kedves volt tőled. - Azt hiszem, ez a legkevesebb, amit tehettem. - Igen. - bólintottam, majd leszegeztem a tekintetem a kezében tartott albumra. - Jó választás. - Kösz. - lepillantott a Ramones-es kitűzőre. - A tied is. - Köszönöm. - Mindkettő. Felkaptam a fejem, és összeráncoltam a szemöldököm. - Úgy értem, a srác... Még a nevét sem tudom. - Yuta. Nakamoto Yuta. - Az NCT-ből. - Honnan tudtad? Mark megvonta a vállát. - Azt hitted, ennyire nem figyeltem rád? Lesütöttem a szemem. - De ha már úgyis összeakadtunk itt... - vette halkabbra a hangját. - Szeretném, ha tudnád, hogy tényleg sajnálom. Ezért vittem a virágokat is. Nem voltam biztos benne, hogy lehallgattad az üzenetemet, mert nem reagáltál semmit, de nem tudtam ölbe tett kézzel várni... - Értékelem az igyekezeted, Mark. - mondtam kimérten. - De ezt nem lehet csak úgy megbocsájtani. - Megértem. - Időre van szükségem, hogy... - Értem. - Nem, nem hiszem, hogy érted. - ráztam meg a fejem. - Mi végeztünk egymással, Mark. Végleg. De nem muszáj utálnunk egymást, úgyhogy... ezen még dolgoznom kell. Dolgoznunk kell. Bólintott, de nem úgy, mint aki tényleg megértette, amit mondtam, majd kikerült. - Majd beszélünk, Mille. Dolgozunk rajta. - Igen... Néztem, ahogy átmegy a másik sorba, magához vesz egy kulcstartót, majd a pénztárhoz lép, fizet, és elhagyja az üzletet. Nem akartam utána bámulni, ezért azonnal elkezdtem visszamélyedni az albumokba, pedig már egyáltalán nem is érdekeltek. Csak haza akartam menni, haza, Yutához, hogy emlékeztessem magam arra az érzésre, amikor mellettem van. Megpróbáltam hívni, de nem vette fel. Nem zavart különösebben. Próbája volt, és megbeszéltük, hogy hétkor átjön. Gyorsan kifizettem az egyik albumot, és igen, megvettem a Ramones-es kitűzőt is, aztán elindultam hazafelé.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
