선물 (Gift) - Yuta Fanfiction

Chapter Eight

Az épület terasza egy szőlőindákkal benőtt tetejű, tágas, alig megvilágított zug volt.
Egyetlen asztal állt a közepén, fából készült, és igen réginek látszott.
Yuta hátat fordítva az asztalnak megtámaszkodott rajta, és figyelte, ahogy körülnézek. Anya egy szóval sem említette, hogy az épületnek ilyen része is van.
Odakint már teljesen besötétedett, csak a hold és a csillagok adtak némi fényt a gyéren kiszűrődő világításon kívül.
Yuta felé fordultam. Kissé oldalra billentett fejjel halványan mosolygott. Én pedig azon gondolkoztam, mi a fenét fogok most csinálni.
Lehajoltam hogy megigazítsam a cipőm, ami addigra már feltörte a lábam, közben pedig felfedeztem egy bontatlan karton sört az asztal alatt. Kiszedtem belőle kettőt, majd az egyiket Yutának nyújtottam, a másikat pedig magamnak bontottam fel.
- Nagyon örülök, hogy eljöttél. - mondtam aznap már sokadszor.
- Örülök, hogy meghívtál. Bár be kell vallanom, először kicsit furcsának tűnt a dolog, nem bántam meg, hogy eljöttem. A családtagjaid nagyon aranyosak.
- Ha jobban ismernéd őket nem mondanád ezt. Most is valószínűleg éppen minket beszélnek ki.
- Nem baj. Engem nem zavar. Viszont egy páran kérdeztek tőlem valamit, amit nem egészen értettem. Azt akarták tudni, hogy ismerek-e egy bizonyos Mark-ot. Mondtam, hogy amennyiben nem Lee a családneve, nem.
- Ó, jézusom. - forgattam a szemem. - Mark a volt barátom.
- Úgy volt, hogy ő is itt lesz ma?
- Egészen addig, amíg le nem mondta.
- Sajnálom.
- Igazából örülök neki. - mondtam ki őszintén.
Rámosolyogtam, hogy lássa, komolyan mondom. Visszamosolygott, de a földet kezdte pásztázni.
- Szóval... Mesélj valamit. Akármit.
- Akármit?
- Magadról.
Nagyot nyeltem.
- Nos... Tizennyolc vagyok, de mindenki kevesebbnek néz. Nem vagyok valami érdekes...
- Ez egészen biztosan nem igaz. - szakított félbe. - Érdekesnek tűnsz. És van egy olyan érzésem, hogy művészlélek vagy.
- Szeretek festeni.
- És szereted a zenét.
- Igen.
- Szóval, mi is van azzal, hogy nem vagy érdekes?
Mosolygott, amitől nekem is mosolyognom kellett, úgyhogy lehajtottam a fejem és a ruhám anyagával kezdtem játszani.
- Hogyhogy elengedtek? - váltottam témát.
Már akkor hülyeségnek tűnt átadni a meghívót, amikor megfordult a fejemben. A kiadójuk komolyan veszi a szabadidejük szabályozását.
- Azt mondtam nagyon fontos dolgom volt. És nem hazudtam. Számomra ez fontos.
- Fontos eljönni egy rajongó kérésére egy ismeretlen pár esküvőjére? - kérdeztem vissza.
Felnevetett.
- Azt hiszem, nem csak egy rajongó vagy a sok közül. Ráadásul elég bátor voltál, úgyhogy meg akartalak ismerni.
- Ez kedves tőled.
Beleivott a sörbe, majd megnyalta a száját.
- Gondolod, hogy a volt barátod meggondolja magát és last minute mégis befut?
- Nem hinném. De ha mégis, én magam fogok gondoskodni róla, hogy ki legyen rúgva.
Hosszú volt még az éjszaka, és innentől leomlottak a falak, amiket magam köré húztam.