Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
A sörösüvegeink üresen álltak az asztalon. Eljátszottunk a gondolattal, hogy felülünk az asztal tetejére, de egyikünk sem akarta kiszakítani a ruháját a csiszolatlan felületen. Így az asztalnak támaszkodva beszélgettünk, miközben elmerültem a csillagokban. Úgy éreztem, bármit elmondhatok neki, és el is mondtam mindent, amiről senkivel sem beszéltem, kivéve talán a húgomat, de még vele sem ilyen őszintén. Elmondtam, hogy a szüleim három éve váltak el, és anya szinte azonnal összejött ezzel a dagadt, undorító alakkal, aztán az első adandó alkalommal eljegyezték egymást, és én megjátszott nyugalommal fogadtam az egészet. Jópofiztam a rokonoknak, megköszöntem helyettük a jókívánságokat, meg úgy nagy általánosságban nem mutattam ki, hogy mennyire utálom ezt az egészet. A helyzet iróniája pedig természetesen az volt, hogy miközben előadtam az életem történetét, odabent nagyban ment a mulatozás. A szemem sarkából láttam, ahogy néhány vendég a szobájába megy a másik szárnyba, de a többség még nem fáradt el. Ekkor kezdtek csak igazán belelendülni. - El sem tudom képzelni, milyen lehetett. Milyen lehet. - javította ki magát. - De remélem jobban érzed magad most, hogy elmondtad valakinek. - Attól érzem jobban magam, hogy neked mondhattam el. Azonnal meg bántam, hogy ezt válaszoltam, de nem bizonyult annyira rossz döntésnek. Yuta ellökte magát az asztaltól, és egy lépést tett felém, amivel már előttem is állt. Óvatosan átölelt, de ez az ölelés teljesen más volt, mint az előző. Vagy máris elfelejtettem volna, milyen volt? Lehetetlen, hiszen még nem kopott le az aláírása sem a tenyeremről. Ez határozottan más volt. És tovább is tartott. - Sajnálom, hogy keresztül kell menned ezen. - mondta a szemembe nézve miután elengedett. - Azt hiszem, most már sokkal könnyebben fogok megbirkózni vele. - feleltem, utalva arra, hogy maga a jelenléte is sokkal jobbá tesz mindent. Tudtam, hogy hülye vagyok. Tudtam, hogy ez egy egyszeri alkalom volt, és be kell érnem vele. De szerettem volna még öt percre úgy érezni, hogy minden így marad. A fejembe szállt a bor és az éjszaka, a tudatomon kívül cselekedhettem, mert megcsókoltam. Ott a teraszon, a szőlőindák alatt. Az egész csak egy pár másodpercig tartott, aztán ráébredtem, mit is műveltem, és elléptem tőle. Sokkal kevésbé nézett ki meglepettnek, mint gondoltam. Számított volna rá? - Ne haragudj. Sajnálom, nem is tudom, mi ütött belém... - kezdtem magyarázkodni, de hirtelen egy újabb csókkal elhallgattatott. És amilyen gyorsan kezdődött, olyan gyorsan véget is ért. Lecsúsztatta a kezeit a nyakamról, és esetlenül lelógatta a karjait maga mellé. - Talán ezt... - Nem kellett volna... - fejeztem be. Nem bólintott, de nem is rázta a fejét, csak nézett rám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
