Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Két nap telt el, és Mark semmi jelet nem adott. Azt hiszem, rám akarta bízni a döntést, ami már el volt döntve. Anyáék elutaztak nászútra, a húgom pedig a barátnőjénél nyaralt, így egyedül maradtam otthon. Pontosabban, annyira nem is egyedül. Egy kutya ugatására felpattant a szemem, és lerúgtam magamról a takarót, megszokásból. Aztán azonnal utánakaptam, és visszahúzva újra betakartam vele Yutát. Elkerülve a recsegő padlólécet, egy méterre az ágytól landoltam, és felkaptam egy kék-fekete kockás flannelt, mert csak fehérneműben gáz lett volna lemenni a konyhába. Öntöttem magamnak egy csésze teát, és megcsináltam Yutának a szokásos kávéját. Kihúztam a hajam az ing alól, és a fülem mögé simítottam. Arra gondoltam, hogy már egy hete volt az esküvő, és Yutával nem beszéltünk rólunk. Pedig nagyon is kellett volna, mert bár kimondatlanul egyértelmű volt, hogy a barátnője vagyok, azért szerettem volna az ő szájából is hallani. De mivel szinte mindig egy lépéssel előttem járt, úgy éreztem, hamarosan sor kerül erre a beszélgetésre. Yuta lesétált a lépcsőn, kócosan, álmosan, és a hajába túrva. Mosolyogva néztem, miközben csészébe öntöttem a kávét, és az ő térfelére toltam. - Jó reggelt. - Jó reggelt. - fordult felém. Csak egy rövidnadrágot viselt, és elégedetten mért végig, mert rajtam sem volt sokkal több ruha. - Csináltam kávét. - Köszönöm. - mondta, és már bele is kortyolt, mielőtt figyelmeztethettem volna, hogy forró. - Francba! - Gondolhattad volna. - nevettem ki. - Gyógypuszit kell adnod. - A nyelvedre? - Pontosan. Megkerültem az asztalt, és elé léptem. A nyaka köré fontam a karom, és megcsókoltam. A derekamra tette a kezét, ami meglepően meleg volt az én örökösen hideg kezeimmel ellentétben. Aztán kopogtak. - Remek. - sóhajtottam fel. - Kinyitom. - ajánlotta fel. - Te csak menj felöltözni. - Köszi. - szaladtam fel az emeletre, de még hallottam, ahogy kinyitja az ajtót. Villámgyorsan felkaptam valami vállalhatót, és lerobogtam. A nyitott ajtóban Mark állt, kezében egy akkora csokor virággal, hogy alig látszott ki mögüle. - Gondoltam, nem engedem be. - mondta Yuta, le sem véve a szemét Mark-ról. - Hé, nyugi haver. - tette fel az egyik kezét Mark. - Csak ennyit akartam. - megemelte a csokrot a szemléltetés érdekében. - Semmi baj. - léptem oda, és elfogadtam a virágokat. - Köszönöm. - Szívesen. További szép napot! Elindult lefelé a lépcsőn, majd kilépett a kapun, mi pedig a nyitott ajtóból figyeltük. Nem tudtam mire vélni a hirtelen jött kedves gesztust, de le kellett gyűrnöm a késztetést, hogy utána rohanjak. Ezt pedig azt hiszem, Yuta is észrevette, mert rám nézett, majd bezárta az ajtót, mire felocsúdtam a bámulásból.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
