Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Olyan hevesen csókolt meg, hogy nem is lett volna időm visszakozni. Az más kérdés, hogy ha lett volna rá időm, akkor sem akartam volna. A puha ajkak szinte foglyul ejtettek. Amikor elhajolt tőlem, alig húzta hátrébb a fejét egy pár centivel, így az ajkaink még összeértek, és én kétségbeesett kaptam utána. Meg mernék esküdni, hogy átsuhant az arcán valamiféle elégedett félmosoly, miközben végighúzta az alsó ajkát az arccsontomon. - Mi volt azzal, hogy az idoloknak nincs idejük kapcsolatokra? - kérdeztem, mire egy pillanatra lefagyott, majd rám nézett, még mindig hátulról tartva a fejem. - Ki mondta, hogy ez egy kapcsolat? Megdermedve néztem vissza rá. - Csak vicceltem, Mille. - rázta meg a fejét nevetve. - Rád van időm. Odabent a hangulat a tetőfokára hágott. Anyámékat sehol sem láttam, miközben átvágtunk a termen. Út közben felkaptam a papírszatyorba tett csereruhám, és levettem a magassarkúm. Egyik kezemben a cipőimmel, másikban a táskával és a ruhám aljával rohantam be a fürdőszobába, majd átöltöztem. Annyira igyekeztem, hogy nem is érdekelt, ha tönkremegy a hajam. A sminkem is elkenődött valószínűleg, de sötét is volt, meg amúgy se nézte senki. Mire visszaértem, Yuta már a csokiszökőkútnál állt, és éppen egy kis darab ananászt tűzött fogpiszkálópálcára, hogy belemárthassa. Megálltam mellette, mire hirtelen felém fordult, és végül én ettem meg. - Finom? - kérdezte. - Igen. - bólogattam. - Gondolod elég részegek már a többiek? - Lehetne rosszabb. - válaszolta. - Mille! - tört utat magának a tömegben Bella. - Azonnal beszélnünk kell! - Mi történt? - tolattam odébb Yutától, majd jeleztem neki, hogy egy pillanat, és ott vagyok. Bella egészen messzire elráncigált, mire végül beszélni kezdett. - Azt hiszem, van egy kis baj... - Csak nyögd már ki, mi történt! - Megmutatom! Megragadott a karomnál fogva, és húzni kezdett. Végigráncigált az egész termen, majd egy sötét sarokban bevágta a féket, és én majdnem beleütköztem hátulról. Jackson ült a földön, hátát a falnak vetve. Az orra vérzett, és csak bámult maga elé. Azonnal a földre vetettem magam. - Mi a franc történt? - kiabáltam Bellának, aki megvonta a vállát. - Az a köcsög Will már megint nagyobbra nyitotta a száját, mint kellett volna... - mondta Jackson. Will és Jackson féltestvérek, és kis koruk óta gyűlölték egymást. Ez mindig is nyílt titok volt, de mindenki azt hitte, a versengés elmúlik, mire felnőnek. Nem múlt el, és mivel Will volt az idősebb, mindig is előnyben volt Jacksonnal szemben. - Gyere. - fogtam meg a karját, hogy felhúzzam a földről. - Mossuk meg az arcod. Feltápászkodott a földről, de alig tudott ráállni a bal lábára. Úgy döntöttem, még semmit sem kérdezek, csak segítek neki, amiben tudok. Elindultunk felfelé az emeletre, út közben pedig elkaptam Yuta pillantását.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
