Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Miután megjelentek az SM Entertainment hivatalos bejelentései arról, hogy Yuta barátnője vagyok, minden nap újságírók vártak a suli előtt. Amint kitettem a lábam otthonról, egyből beléjük futottam, és a neten sem szabadultam meg tőlük. A rajongók is rám támadtak, de szerencsére több pozitív kommentet olvastam, mint negatívat. Mindent egybevéve, a lehető legnagyobb rendben mentek a dolgok. Most is éppen az óráim után igyekeztem a dormba, hiszen péntek lévén minden okom megvolt a boldogságra. Befelé menet összefutottam WinWin-nel és SoHee-val a hallba, akik még mindig titokban voltak együtt. Tudtuk, hogy ez meg fog változni, amikor SoHee debütál, de úgy tűnt, arra még várnunk kell. A liftben Taeil-lel találkoztam, és együtt mentünk fel a többiekhez. A fiúk a megszokott módon szétszóródtak a dormban, de Yuta a kanapén ülve várt rám. Amikor beléptem, rögtön megölelt, majd befogta a szemem. - Jaj. - szólaltam meg. - Mi történik? - Van számodra egy meglepetésem. - mondta, majd elkezdett tolni az előszoba közepe felé. Hallottam a többiek forgolódását és rohangálását, de egyáltalán nem láttam ki az ujjai között. Aztán elvette a kezét a szemeim elől, én pedig a szám elé kaptam a kezem. Egy kis torta állt előttem egy állványon. - Boldog névnapot, Mille! - Köszönöm. - öleltem meg egyesével a fiúkat. - El is felejtettem... Egy kést nyújtottak felém, amivel felvágtam, majd mindenkinek egy-egy szeletet helyeztem a tányérjára. Vaníliás volt, a kedvencem. Leültünk a tévé elé, ami csak háttérzajként szólt, és enni kezdtünk. Becsatlakozott hozzánk Ten is, akinek még egyelőre kerültem a pillantását. Reméltem, hogy egyszer ez megváltozik. Az este közeledtével ideje volt hazamennem, és Yuta ragaszkodott hozzá, hogy elkísér. Együtt léptünk be az ajtón, és szembe találtam magam az egész családdal. Plusz egy fővel. Mark ült a húgom melletti széken, és együtt vacsoráztak, de az érkezésünkre mind hozzám léptek, hogy felköszöntsenek. Yuta kezet fogott Mark-kal, de azért még mindig meg volt köztük az érezhető feszültség. Ennek még idő kellett, hogy elmúljon. - Adnátok nekünk egy percet? - fordult a többiekhez Katie, mire mindenki, köztük Yuta is visszament a konyhába, én pedig ott maradtam a húgommal az ajtó előtt. Felsóhajtott, ebből már tudtam, hogy valami komoly dologról van szó. - Nagyon sajnálom, ahogy viselkedtem veled. Nem érdemelted meg, és hülye voltam, hogy azt hittem, beleszólhatok bármibe is. A féltékenység beszélt belőlem. - Semmi baj. Megértelek. - És... Azt hiszem, van itt valami, amiről tudnod kell... - visszafordult a konyha felé, ahol a többiek beszélgetni kezdtek. - Mark nem is olyan borzalmas, mint gondoltam. - Igazán? - döbbentem meg. - Azt hiszem, van köztünk valami. Felváltva néztem Katie-re és Mark-ra, majd elmosolyodtam. - Ennek örülök. - Komolyan? - kérdezte leesett állal. - Persze. Gyere ide. - megöleltem, és éreztem, ahogy elönt a megkönnyebbülés. Azt hiszem, már csak erre volt szükségem. Visszamentünk a többiekhez, és becsatlakoztunk a beszélgetésükbe. Végre minden visszaállt a megszokott kerékvágásba.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
