선물 (Gift) - Yuta Fanfiction

Chapter Eleven

 Yutának feltűnhetett, hogy baj van. Talán az arcom árult el, talán ahogy mereven bámultam a kijelzőt, miközben elutasítottam egy újabb hívást, talán simán csak a bor, amibe újra és újra belekortyoltam.
- Minden oké?
Az ajtóban megjelent egy ismerős alak, zsebre dugott kézzel sétált befelé. Mark. A DJ lekevert egy számot, és elindított egy újat. Én pedig gondolkodás nélkül odaugrottam hozzá.
- Nem lehetne ezt karaoke változatban?
- Miért? - nézett rám értetlenül.
Felkaptam a vőfély mikrofonját, és kiszaladtam a táncolók közé. A kérésemet teljesítették, és elindult a New Rules. Szemkontaktust teremtettem Bellával, a kedvenc kuzinommal, aki azonnal levágta a helyzetet. Nyilván Jackson már beszámolt neki a dolgok állásáról, Mark pedig átfurakodott a tömegen. A rokonaim imádták.
Az intrónak már majdnem vége volt, amikor Mark elért hozzám, és Bella kerített magának egy mikrofont. Leszögezném, hogy habár jó hangom van, sosem éneklek. Legalábbis nem közönség előtt. De az időzítés Mark megjelenése és a zeneváltás között annyira jó volt, hogy ki kellett használnom.
Bella kezdte az első versszakot. A teremben megfagyott a levegő. Meglepően jól hangzott. Meg sem kellett beszélnünk előre, tudtam, mikor jövök én.
One.
Tettem egy lépést előre.
Don't pick up the phone, you know he's only calling 'cause he's drunk and alone.
Felmutattam a mobilom, rajta a két nem fogadott hívással Mark-tól.
Two.
Egy lépés jobbra.
Don't let him in, you have to kick him out again.
Ekkor már mindenki minket bámult, Mark meglepetten, mögötte Yuta a mellkasán összefont karokkal, elégedetten.
Three.
Egy lépés balra, egészen Bella mellé.
Don't be his friend, you know you gonna wake up in his bed in the morning.
Megráztam a fejem.
A következő sort Bellával együtt énekeltük.
And if you're under him, you ain't getting over him.
I got new rules, I count 'em.
Ekkor már az egész tömeg velünk énekelt, és beálltak hozzánk táncolni. A lányok, akik még nálunk is részegebbek voltak, elrántották tőlünk a mikrofonokat, és átvették az éneklést, én pedig kipördültem a tömegből, lefékezve az asztal előtt, amihez Yuta támaszkodott.
Mark előtte állt, mozdulatlanul, az arcáról semmi érzelmet nem tudtam leolvasni. Aztán kinyitotta a száját. Bárcsak ne nyitotta volna ki!
- Hogy te mekkora egy ribanc vagy, Mille. - mondta, amikor kikerülve levállaltam, aztán megálltam Yuta előtt, aki mosolyogva elsöpört egy tincset a szememből.
A mosolya azonnal eltűnt, amikor felfogta, hogy ezt nekem mondta.
- Tessék? - hajolt ki mögülem, hogy egyenesen Mark szemébe tudjon nézni.
De Marknak nagyobb volt a pofája, minthogy szembenézzen vele.
- Lemondok egy programot, erre már fel is szedsz valaki mást? Te kis kurva.
- Ne próbálj meg engem beállítani a rossznak.
- Ne merészelj így beszélni vele!
Hallotta már valaki kiabálni Yutát? Eddig a pillanatig én sem. De akkor mindenki felénk fordult, és a szám is véget ért. A hirtelen beálló csendben Mark körülnézett, felnevetett, és kisétált.