선물 (Gift) - Yuta Fanfiction

Chapter Thirty-Eight

Öt óra körül végre hazamehettem. Az utcán egyetlen fotós sem várt, viszont járókelő annál több volt, természetesen mindenki kíváncsi volt, mi történt. Pontosabban a pletykákra. A kíváncsi tekinteteket sikerült elkerülnöm úgy, hogy egy mellékutcán sétáltam haza.
Anyáék még dolgoztak, de Katie-t otthon találtam. A konyhaasztalnál ült, kezében a telefonjával, és az ajtó nyílására azonnal felkapta a fejét. Pontosan olyan benyomást keltett, mint aki csak rám vár, és órák óta ugyanabban a pozícióban ül. Mint kiderült, valóban így is volt. Felpattant, és megállt előttem.
- Ügyes. A kiadó elrendezett nektek mindent. Lóghatsz a suliból, semmi baj, az SM megoldja neked. Megcsalhatod a pasid, semmi gond, az SM elintézi neked. Esetleg van még valami, amit kifelejtettem, vagy amiről még nem tudok?
- Elég az alaptalan gyanúsítgatásból, Katie.
- Nem, nem, nem, és nem! Tudod, először azt hittem, király dolog, hogy Yutával jársz. Még örültem is neked, hogy végre találtál valaki normálisat, de én voltam a hülye. Yuta sokkal jobbat érdemel nálad!
- Semmit sem tudsz a kapcsolatunkról! - vágtam az arcába.
Egy pillanatig hallgatott, majd gonoszan rám vigyorgott. Még sosem láttam ilyennek.
- Talán tényleg nem. De azt tudom, hogy nemsokára vége lesz.
Felhúzott az emeletre, mielőtt utána tudtam volna kiabálni, és hallottam, ahogy először bevágódik utána az ajtaja, majd elfordul benne a kulcs. Ez annak volt a jele, hogy nem akar többé hozzám szólni aznap. Vagy azon a héten.
Lerogytam egy székbe, és azon kezdtem agyalni, hogy adom be anyának, hogy ma nem voltam suliban. Végül arra jutottam, hogy igazából nem is kell tudnia. Valószínűleg amúgy sem érdekelné. Szó szerint semmi sem érdekli, ami nem az új házasságával kapcsolatos.
Kiléptem az erkélyemre, és megállt a kezem a fülhallgatóm szétgobozása közben. Nem is akartam zenét hallgatni. Semmit sem akartam csinálni, aminek köze volt Yutához, vagy Ten-hez, az NCT-hez, az SM-hez, vagy akármihez. Csak egy fél másodpercre akartam ismét az az unalmas lány lenni a suliból, aki olyan zenét szeret, amit senki más nem ismer, vagy aki ismer, utál. Az a lány, akinek van vagy két barátnője, akikkel ellóghat szünetekben, de semmi több, mert nem szeret kétszínűsködni, és senkit sem bír igazán. Az a lány, akiért nem jönnek nagy fekete kocsival, hogy bevigyék Dél-Korea egyik legnagyobb zenei kiadójához, hogy a pasijával találkozzon. Az a lány, akinek még Mark is megfelelt, akármekkora köcsög is volt.
Igen, utáltam a régi életem. De jó lett volna visszaugrani oda legalább egy kicsit, hogy értékelni tudjam a mostani helyzetem.
Nem is olyan szar ez, nem igaz? Csak túlkomplikálok mindent, mint ahogy mindig is csináltam. Feleslegesen gyötröm magam. Ugyan, mi rossz történhetne?