Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Természetesen az épület előterét is elözönlötték már a kíváncsi rajongók és a fotósok, így egy bőrdzsekit tartva magam előtt oldalaztam be egészen a liftig, ahol megnyomtam a kettes gombot, és a hideg fémnek döntöttem a hátam, hogy kifújjam magam. Amint megérkeztem, futólépésben folytattam utam az NCT dorm felé, ahova kopogás nélkül egyszerűen csak benyitottam. Mindenki felém kapta a fejét, és felpattant az érkezésemre. - Tudom. - mondta Yuta, amikor összetalálkozott a tekintetünk, majd magához húzva megölelt, én pedig csak bámultam magam elé. A szemem sarkából láttam, hogy Ten a megszokott pozíciójában ül a kanapén, és a körmét rágva elfordítja a fejét. - Sikerült beszélned a főnökkel? - kérdeztem elhúzódva tőle. - Azt mondta, kiadat egy hivatalos állítást arról, hogy az egész egy kamu, és tényleg csak kávézni voltatok. - De... mi lesz velünk? - A mi ügyünk egyelőre nem lehet hivatalos. - rázta meg a fejét. - Túlságosan nagy felfordulást okozna. - És a suli... - Elintézzük. Amiatt ne aggódj. Csak az a fontos, hogy itt maradj most. Itt nem tudnak rád szállni. Bólintottam, és néztem, ahogy az ajtóhoz lép. - Nemsokára visszajövök. Aztán lenyomta a kilincset, és kilépett. Ott maradtam összefont karokkal a többiekkel szemben, akik kifejezéstelen arccal néztek vissza rám. Kivéve Ten-t. Amint Yuta eltűnt, lassan visszafordította felém a fejét. Ideges volt, ez látszott rajta, de volt még valami más is a tekintetében, amit nem tudtam volna pontosan meghatározni. - Beszélhetnénk? - kérdezte, miközben feltápászkodott a kanapéról. Mindenki felé fordult a hirtelen kérdésre, de én bólintottam, mert rájöttem, miről lenne szó. SoHee-ról. Hagytam, hogy kivezessen a folyosóra, és nekidőltem a falnak. - Akkor gondolom nem beszéltél Yutával. - feltételezte. - Megértem, mert beütött a szar, és... - Történt valami? Lehajtotta a fejét és felsóhajtott. Tudtam. - Nem mondta el, igaz? Itt van. SoHee már itt van. Egy pillanatra a lélegzetem is elakadt. Yuta volt barátnője ismét SM trainee, és nekem nem szólt róla? - Mikor jött? - kérdeztem, mert naivan megpróbáltam meggyőzni magam arról, hogy még csak pár órája van itt, és a felfordulás miatt elfelejtette megemlíteni. - Tegnap délután. A földet kezdtem pásztázni. Yutának megvolt a lehetősége, hogy elmondja, mégsem tette. Talán aggódnom kéne? Dehogy. Hiszen a kapcsolatunk erős, máris sok mindent kiállt, pedig egy hónapja sem tart. - Azt hiszem... Nem érdekel. - mondtam. - Yuta azt mondta, nem nagy dolog. Nem is említette, hogy a volt barátnője az. Akkor csak nem lehet olyan fontos, igaz? Ten felvonta a szemöldökét. - Megbízol benne, nem? - Persze, hogy megbízom. - Akkor nincs miért aggódnod. Ha neki nem jelent semmit, akkor neked sem kéne. Megkönnyebbültem. Nem csak azért, mert szükségem volt erre. Hanem azért is, mert Ten-től volt szükségem rá. Úgy éreztem, ő kimondaná, ha tényleg nagy lenne a baj.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
