Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
The Thousand Years. Mindig is az a szám volt, amitől elbőgtem magam, ha meghallottam. De ma nem. Yuta egyik kezével az én kezem fogta, a másikkal a derekamat, és elvegyültünk a táncolók között. Soha életemben nem tartottam magam jó táncosnak, és nem is kellett annak lennem. De a jelenlegi szituáció megkövetelte volna, hogy legalább próbálkozzak. És meglepően jól ment. Nem tudom, hogy ez a saját, mélyen eltemetett tehetségem felszínre bukkanása volt, vagy Yuta hatása, de határozottan jól ment. Körülöttünk lassan ringatóztak a párok, még anyáékat is megláttam a tömegben. Össze-vissza forgattam a fejem és összemosolyogtam a nagymamámmal, akivel amúgy sose beszélek, de kivételesen még ez sem érdekelt. Yutával táncoltam. Komolyan Yutával táncoltam. Sosem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténik. És mégis olyan érzés volt, mintha évek óta ismernénk egymást. Lepillantottam a kezeinkre, ahogy az ujjai az én ujjaim köré fonódnak. Ki kellett élveznem ezt az estét. Éles váltás következett a zenében, és valami általam nem ismert, pörgős szám indult el. Úgy tűnt, senki más sem ismeri, mert először kíváncsian meredtek a DJ-re, aztán végül is ott folytatták a táncot, ahol abbahagyták. Hirtelen sokkal többen lettünk, és elvesztettem Yutát a tömegben. Forgolódni kezdtem, amikor valaki megfogta a csuklóm, és finoman kihúzott az emberek közül. Azt hittem, Yuta az, így még csak meg sem kellett erőltetnem magam, hogy a legszebb mosolyom villantsam... Jackson kuzinomra. - Mi újság, Mille? - üvöltötte át a zenét. - Semmi különös. - vontam meg a vállam, a tekintetemmel a násznépet pásztázva. - Hol van Mark? Meglepett, hogy egyáltalán eszébe jutott. - Nem tudott eljönni. - mondtam, és majdnem hozzátettem, hogy nem mintha baj lenne. - Nagy kár. - egyáltalán nem volt kár. - És ki ez a másik srác, akit magaddal hoztál? Mark tud róla? Ez felidegesített, és nem is titkoltam el a véleményem. - Már nem tartozok neki magyarázattal semmi miatt, amit csinálok. - vágtam rá. - Ó. - értette meg. - Ne haragudj. - Szó sincs ilyesmiről. Otthagytam, és végre megpillantottam Yutát. Egy pohár pezsgőt tartott a kezében, és a család legfiatalabb tagjára mosolygott, a négyéves unokatesómra. - A barátod? - biccentett Jackson felé. - A kuzinom. - javítottam ki. - Ó. Értem. Felém nyújtott egy poharat, amit megköszöntem, és elvettem. Belekortyoltam a pezsgőbe. - Van kedved kimenni? - kérdezte, amikor észrevette, hogy kitekintek az ablakon a sötétbe. - Persze. Miért ne? Átvágtunk a termen, igyekezve tudomást sem venni a rokonok fürkésző pillantásáról, majd kiléptünk a viszonylag hideg, sötét éjszakába. Még egyszer visszapillantottam a nyitott ajtóból, és sikerült elkapnom Jackson pillantását, de semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
