Chapter Sixteen

609 78 0
                                    

Minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legcsendesebben slisszanjak be a húgommal közös szobába, ahol elvileg aludnom kellett volna, de még így is sikerült felkeltenem Katie-t.
- Hol jártál? - morogta, miközben lehajoltam a bőröndbe hajtogatott ruháim után, hogy ne a tegnapiban kelljen kimennem, mire lefagytam.
A húgom nekem háttal feküdt, a takaróba csavarva magát, inkább tűnt halottnak mint ébren, de a hangján hallottam, hogy nemrég ébredt fel. És természetesen nem volt hülye.
- Várj! - dugta ki a kezét a takaró alól és feltartotta a mutatóujját. - Yutánál.
- Ehhez nem kellett nagy zseninek lenni. - forgattam a szemem, miközben beleugrottam egy rövidnadrágba és egy topba. - Mit kérsz, hogy ne köpd el anyának?
- Semmit. - ült fel Katie kócos hajjal, majd megvonta a vállát. - 18 vagy. Felnőtt ember. Nem tartozol magyarázattal senkinek azért, amit csinálsz. Kivéve ha az drog, vagy szervkereskedelem.
- Kösz...
- Na, és mesélj, milyen volt?
- Katie! - csaptam le a bőrönd tetejét, és rámeresztettem a szemem. - Lehet, hogy én már felnőtt vagyok, de te még csak egy gyerek.
- Jólvan, jólvan. - felelte unottan. - Szóval mikor fogod bemutatni anyáéknak?
- Most.
Megpördültem a tengelyem körül a hangra, ami a hátam mögül jött, és Yutához tartozott, aki teljesen felöltözve állt a küszöbön, és az ajtófélfát támasztotta.
- Jó reggelt. - tette hozzá gyorsan.
Lelapítottam a hajam, mikor realizáltam, hogy még csak meg sem fésülködtem.
- Jó reggelt. - válaszolt a húgom.
Yuta elmosolyodott, és felém fordult. Gyorsan végigmért, majd észrevette, hogy a hajamat igazgatom.
- Ne aggódj, gyönyörű vagy.
A kezem megállt a levegőben, félbe hagyva a mozdulatot.
- Köszönöm.
- Feleslegesnek érzem magam. - mondta a húgom, majd felpattant, és pizsamában indult el kifelé az ajtón. - Iszok egy kávét.
Megvártam ameddig becsapódik utána az ajtó, majd mosolyogva megráztam a fejem. Talán nem voltam mindig a legjobb nővér, és Katie nem volt mindig a legjobb húg, de tagadhatatlanul megvan köztünk az az összhang, ami csak testvérek között jön létre.
Yuta átölelte a derekam, és a nyakamba fúrta a vállát, aztán homlokon csókolt.
- Hogy aludtál?
- Lehet egyáltalán rosszul aludni Nakamoto Yuta mellett?
- Nem tudom. Lehet?
- Nem. Nem lehet.
- Éhes vagy?
Bólintottam. Még szép, hiszen tegnap egész este csak ittam. Éreztem, hogy fáj a fejem, és tudtam, hogy lesz ez még rosszabb is, mielőtt elmúlna. Letámolyogtam a party helyszínére, amit üres üvegek és szemét jelölt. A pincérek éppen takarítottak, de rögtön abba is hagyták, és félresöpörtek egy adag koszos tányért, hogy helyet szorítsanak nekünk a reggelihez. Kihordtak egy csomó ételt, majd jó étvágyat kívántak, és folytatták a munkát.
Figyeltem, ahogy Yuta vág egy szeletet a kenyérből, és azon gondolkoztam, mikor hozzam fel neki az elkerülhetetlen témát.

Figyeltem, ahogy Yuta vág egy szeletet a kenyérből, és azon gondolkoztam, mikor hozzam fel neki az elkerülhetetlen témát

اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
선물 (Gift) - Yuta Fanfictionحيث تعيش القصص. اكتشف الآن