Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
A reggeli müzlim felé hajoltam, és igyekeztem kizárni az agyamból, hogy már megint a hülye esküvő a téma. Egész nap csak erről beszéltek, korán reggeltől késő estig. A last minute elintéznivalókról és a részletekről. Még egy családi összejövetelt is rendeztek, ahol beszámolnak a legfontosabb dolgokról a legközelebbi családtagoknak. De hát könyörgöm, mit kell ezen annyit tárgyalni? Szinte egy évvel ezelőtt kezdték el a szervezkedést, mások pár hónap alatt is össze tudnak dobni egy esküvőt. Tökéletesnek kell lennie, érvelt anyám, miközben a hájpacni vőlegénye mellette ült és csak bólogatott. Még mindig nem tudom, hogyan csinálja. Konkrétan nincs is nyaka. Gyorsan betoltam a reggelimet, aztán elmosogattam, és mire ezzel végeztem, egyedül voltam a konyhába. Az előkészítőasztalnak dőltem, és elővettem a telefonom. Mark-nak már rég itt kellett volna lennie. Gondoltam megcsörgetem, de ebben a pillanatban valaki kopogott a bejárati ajtón. Odaugrottam, mielőtt még valaki más tette volna meg. A családom túlságosan szerette őt ahhoz, hogy egyhamar elengedjék, mikor nem is hozzájuk jött. Hanem hozzám. És bár nekik mindig az aranyos oldalát mutatta, én tudtam a kevésbé aranyos énjéről is. És most ez az énje állt előttem az ajtóban. - Szia. - köszöntem, majd beengedtem. - Mi újság? - Bocs a késésért. - kezdte, miközben beleivott a vízbe, amit kitöltöttem neki. - Semmi gond. Leült a konyhaasztalhoz, és felnézett rám. Már onnan tudtam, hogy baj van, hogy meg sem ölelt. - Mille, nem fogok tudni elmenni az esküvőre. - Ó. - mindössze ennyit tudtam reagálni. Mindig mindent lemondott, úgyhogy számíthattam volna erre, de nagyon szerettem volna azt hinni, hogy ezúttal nem így lesz. Csalódott voltam. - Miért? Most először kérdeztem rá erre. Ő maga is meglepődött, azt hitte csak úgy beletörődök mindenféle magyarázat nélkül. - Tudod... Cindy és a barátnői... Nagyon király medencés bulit szerveznek aznapra. Ne haragudj... Elvettem előle a kiürült poharat, és elkezdtem elmosogatni. A hátam mögé lépett, és átölelt. - Tényleg sajnálom, Mille. - Dehogy sajnálod! - fordultam meg, és egy mozdulattal ellöktem magamtól. - Mindig ezt csinálod! - Ez nem... - Akárhova hívlak, sose érsz rá. Akkor is mindig Cindy-vel lógtál? - Nem, dehogy... - Persze. Persze, hogy nem. - bólogattam. - Viszlát, Mark. - Mille, fejezd be a hisztizést, és... De addigra már kitoltam az ajtón, és rávágni készültem. - Nem mintha nem sejtettem volna már egy ideje. A kezével kitartotta az ajtót. - Oké, igen. De már megbántam, és szeretném, ha megbocsátanál. - Szeretném, ha eltűnnél. Bevágtam az ajtót az orra előtt, és ráfordítottam a kulcsot. Még kettőt kopogott, de aztán rájött, hogy úgysem engedem be. - Mille, kicsim, történt valami? - botorkált le az anyám az emeletről. - Nem. - vágtam rá. - Viszont Mark nem jön az esküvőtökre. Felsiettem a szobámba, mielőtt bármit is kérdezhetett volna, és lerogytam az ágyamra.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
