Minden rosszban van valami jó: erre Mille is hamar rájön, amikor az anyja esküvőjét szervezve belefut valakibe, akivel azt hitte, sosem fog találkozni. Hirtelen ötlettől vezérelve átnyújt neki egy meghívót, majd eltűnik a csendes, megvilágított siká...
Yutával vásárolni mentünk, miután visszaért. Végignéztük egy pár bolt kínálatát, és vettem egy pulcsit, meg egy pár tollat is, mert a suliban az mindig fogyóeszköz, és máris kifogyott kettő. - Ten jó fej. - hoztam fel a témát, amikor hazaértünk. - Hogyhogy nem lógtok vele többet? Yuta megvonta a vállát, és megrázta a fejét. - Sok dolgunk van, és ő is igen elfoglalt. Nem sokszor futunk össze vele, de néha megvár minket a dormban, ahogy ma is tette. Örülök, hogy nem unatkoztál. - Viccelsz? Csinált nekem kaját. Legjobb barátok vagyunk! - Ilyen könnyű megvenni téged? - nevetett fel Yuta, miközben a gyűrűmmel játszott. - És... Mark még mindig nem jelentkezett? Megráztam a fejem. A grunge boltban találkoztam vele utoljára, azóta még csak meg sem próbált hívni. Tudtam, hogy nem kéne rosszul éreznem magam miatta, de mégis fájt a szívem érte. Mindig is azt mondtam, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, de Mark-nak nem adtam meg. És őszintén szólva nem is akartam így, hogy valaki sokkal jobbat kaptam. - Felhívod? - Nem. Nem akarom. - Hogy akarjátok rendezni a viszonyotokat, ha nem is beszéltek egymással? - vonta fel a fél szemöldökét. Igaza volt, ezért a telefonomért nyúltam. - Oké. Felhívom. Most azonnal. - Rendben. - elindultam felfelé a lépcsőn, de a karomnál fogva visszarántott. - Csak okosan. Bólintottam, és eltűntem a lépcsőfordulóban. A fülemhez emeltem a készüléket, és vártam, de semmi. Kicsöngött, de nem vette fel. Már a szobámban álltam a tükör előtt, és idegesen meredtem a tükörképemre, amikor elkezdett rezegni a telefon a kezemben. Felkaptam, aztán meglepődtem. - Szia, Mille. - Johnny? El sem tudtam képzelni, honnan van meg neki a számom. - Yuta veled van? - Igen. Egy pillanatig csend volt a vonal másik végén, és azt hittem letette, aztán hallottam, ahogy mély levegőt vesz, aztán kifújja. - Nem veszi fel a telefont, és a főnök keresi. Megtennéd, hogy... - Odaadlak neki. - robogtam le a lépcsőn, majd Yuta kezébe nyomva a mobilt azt tátogtam, hogy Johnny az. Úgy terveztem, hogy visszamegyek a szobámba, vagy valami ilyesmi, de aztán a lépcső közepén megtorpantam egy mondatra. - SoHee-ról van szó, igaz? Annyira tudtam, hogy nem lesz képes ejteni a témát. A jobb kezem mintha megremegett volna a korláton, de nem törődtem vele. Igazán nem akartam hallgatózni, de a lábaim egyszerűen képtelenek voltak tovább vinni felfelé. Hallottam, ahogy Yuta kifújja a levegőt. - Oké. Hányra menjek be? Olyan csend volt, hogy hallottam, ahogy Johnny válaszol a vonal másik végén. Talán ha egy pár lépcsőfokkal lejjebb álltam volna, még értettem is volna, amit mond. - Ott leszek. Yuta letette a mobilom, én pedig majdnem elkezdtem csendesen felosonni, hogy a szobában találjon, ha visszahozza nekem, de ehelyett csak ült ott tovább. Megtámasztotta a fejét a tenyerében, és az asztallapon forgatta a mobilom, dobolt rajta az ujjaival, és nagyon idegesnek tűnt.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
