Szabad egy táncra? I. kötet

Akkor menjünk...

A stúdió előtt egy kisebb csoport ácsorgott már. Halk morajlás hallatszott ki a belső emberkék közül. A szűk kis utca szélén a tömeg körül fekete egyenruhások voltak. A hátukon ,,police" felirat állt. Valami baj volt? Belül nem láttam, hogy kik voltak. Hosszas ugrálás után észrevettem a fiúk szőke haját, ha egyáltalán ők voltak.

-Befurakozzunk? -kérdeztem apuméktól.

-Megpróbálkozhatunk -vonták meg a vállukat.

-Akkor menjünk.

Megindultunk befele. Akár a faltörő kosok. Nagy nehezen átjutottunk a védelmifalon.
Középen tényleg a fiúk voltak. Tinus pont az óráját kopogtatta ujjával és a füléhez emelte, hagy hallja ketyegését.
Marcus vett minket észre elsőnek. Vagány. Apa nem figyelt îgy le tudott csapni ránk.

-Ohh Baby hát itt vagy?

Ügyetlen lépesekkel szögdécselt felém és átölelt. A nénikhez hasonlóan két oldalról adott jó nyálas puszit. Sose szerettem a veszett fiúkat. Főleg, hogyha tényleg veszettek...

-A többiek is itt vannak -morogtam és próbáltam egy kis távolságot létre hozni közöttünk.

-Tudom jól -röhögött.

Apa azt hitte, hogy ő Tinus és beszélni akart vele. Mielőtt odaértünk a teremhez apát óvva intettem, hogy Tinussal jobban jár. Inkább vele dumcsizza meg ezt az ügyet. Persze az volt az első kêrdése, hogy miért. Mit mondhattam volna? Ha a teljes igazságot mondom el nem enged velük. Végül csak annyit mondtam, hogy Martinus komolyabb. Marcus meg csak elviccelné.

-Szia Martinus! -köszöntötte apa Marcust.

-Üdvözlöm. Ön bizonyára Emi édesapja -komolyodott el Marcus.

-Emily -javította ki.

-Apa ő Marcus...

-Jaaa. Mostmár értem -nevetett.

Most komolyan? Csak engem idegesít? Úgy tűnik igen. Tinus ilyedten nèzett fel. Az egyik őr rânk mutatott, de még akkor se lâtott meg minket. Magasra emeltem kezemet és intettem neki. Egy kicsit kétségbeesetten. Felhúzta szemöldökét. Visszaintett.

-Ahaa -tátogta.

Sietett. Biztos rájött, hogy a tesója intézkedni kezdett.

-Bocsi. Nem láttam, hogy itt vagytok már -mondta Tinus.

-Én bocsi, hogy késtünk.

Majd apumhoz ment beszélgetni. Nem tudom Marcus mit mondhatott neki, de nagyon szórakozott volt. Kathe jött oda hozzám.

-Tinus nagyon tetszik apudnak. Macről ne is beszéljünk. Imádja. Nem tudom mi van veletek... Tinus azt mondta, hogy holnap azaz vasárnap indulnánk. Zoli (az apám, csak Kathe és anya hívja így) beleegyezett. -magyarázta Kathe.

-Micsodaaa? Holnap? Mikor?

-Igen, holnap este. Eljönnek értünk. A pénzt is megbeszélték. Fizetést fogunk kapni... majd most aláírunk és mehetünk aludni. Vagyis kapott egy listát amit össze kell szednünk. Nekem meg van minden ami rajta van. Neked hiányzik egy pár cucc. Elmegyünk majd ezután megvenni?

-Mii? Fizetést? Én ezt ingyen is megcsinálnám...

Már mentem volna apához, hogy mondja meg nem akarok semmit se elfogadni tőlük, mikor Kathe szólt:
-Tinusék ragaszkodnak hozzá. Nem tudsz semmit se tenni. Amúgy is. Nem őket ,,fosztod ki".

-Kösz, ezzel sokat segítettél. Most kifosztok egy ismeretlent.

-Érted te ezt. Nyugalom van! -bólogattam. -Akkor jössz vásárolni?

-Aham. Csak tudnám mit kell venni.

-Emily, Kathe! Gyertek! Nektek az jó lenne, hogyha... -kérdezte apa mikor odaértünk.

Sziasztok! Hát itt is lenne az újabb rész. Holnap is lesz reményeim szerint. Nem tudom, hogy hogyan lesz az elkövetkezendő napokban. Mármint, hogy milyen sűrűn lesz rész, de igyekszem minél aktívabb lenni. Ha tetszik, akkor vote és jön a kövi rész.