Szabad egy táncra? I. kötet

Reptér

Reptér
Abban a pillanatban Marcus megfogta a kezem és egy kicsit elém lépett. Most szeret engem? Vagy utál? Mi történik?

-Hölgyem, Uram! Majd én vigyázok rá. Bízhatnak bennem. Tegnap elmondtam mindent. Emlékszik?

-Bízok én. Mindenre emlékszem. Viszont te úgy tűnik nem emlékszel rá, amit mondtam neked Mac.

-Elnézést! -vakarta meg fületövét.

-Semmi baj.

-Tényleg vigyáznál a kis lányomra? -vette át az irányítást anya.

Kiléptem Marcus mögül. Utáltam mikor le kis lányoztak.

-Nem vagyok már... -Marcus befogta a számat én meg megnyaltam a kezét. Bíztam benne, hogy elveszi, de nem.

-Igen vigyázok a kis lányotokra -kezdett el tegeződni. Levette a kezét és a nadrágjába törölte.

-Köszönjük! -mondták anyáék. -De azért hozd vissza majd! -fejezte be apa.

Még egy nagy ölelés közösen. Mac kezet fogott apával. Anyát megölelte. Kikísértek minket. Marcus nem engedett el. A felhajtóról integettek nekünk. A szívem egy darabját ott hagytam.
A tesóimtól el se tudtam köszönni. Táborban voltak már egy hete. -Találkozunk egy hónap múlva -gondoltam.
A repteren megkaptuk a cuccainkat. Azokat leadtuk. Lemérték szélre, magasságra, hosszra és súlyra. Mikor a súlyt mérték nevetésben törtünk ki, amit nem értettel. Egy őr jött oda és faggatózni kezdett, hogy mi volt olyan vicces. Bizonyára azt hitte, hogy valamit átcsempészünk. Nagy nehezen megszabadultunk tőle.
Egy szőke nőnek adtuk oda a papírjainkat. Még szerencse, hogy mikor Svédországba mentünk meg kellett csináltatni az útlevelet. Váróterembe küldtek minket, ahol legalább egy órát vártunk.

-Ezért siettetek? -kérdeztem.

-Aham -vonta meg a vállát Mac. -Nem sokára jön a kaja és éhesek vagyunk am.

-Jah, mostmár minden világos. Mi lesz a kaja?

-Azt még nem tudom. Szerintem hamburger.

-És Kathiék hova lettek?

-Mindig van valami kérdésed?  Intéznek valami ügyet. Azt nem tudom, hogy mit.

Felállt és mellém üllt. A lábát felrakta a székre és átkarolt a válamnál.

-Eltaláltad, mindig van -kacsintottam rá.

-És mi mit csináljunk Baby?

-Talán...