Szabad egy táncra? I. kötet

Vigyázz rá(z)!

-Egy kicsit. De csak azért, mert...
-Mert tetszek neked -röhögött Mac.
-Igen. Várj mi? Te tetszel nekem? Arról lemondhatsz. Sose. Amúgy is. Miért én mentegetőzök? Ti ültetek el és csapdába csaltatok. Fogadjunk, hogy előre elterveztétek!
-Nem akartunk mi senkit se csapdába csalni. Te feküdtél rám és ölelgettél. Sőt, nem is egyszer mondogattad, hogy szeretlek. Meg azt ígértem a szüleidnek, hogy ÉN vigyázok rád! -hangsúlyozta az ént. -És az ugye bár azzal jár, hogy veled vagyok. Ha meg nem vigyázok rád apud kinyír.
-Az meg lehet -röhögtem.
El tudtam képzelni, ahogy apa árkon-bokron keresztül kergeti szegény fejét.
-Mamámat nem ismered. Hozzá képest nudli. Egyszer megilyesztette az egyik haveromat is.
-Mit csinált a szerencsétlen? -vigyorogtak.
-Arra még nem jöttünk rá. De azóta se jött felénk. Pedig mama meg csak a fakanállal ,,integetett". Kábé az volt a problematika, hogy fiú. Képzelhetitek milyen arra hazamenni, hogy a teraszon kiabál az egyik nagyszülőtök és utána meg titeket elégedett vigyorral köszönt.
-Én szívesen megismerném -válalkozott be Mac.
-Para lehetet a srácnak. Nem lettem volna a helyében -nevetett Tinus.
-Az. Nekem is pedig nem én lettem elüldözve. Hol lesz az első állomásunk? -váltottam témát
-Canada.
-Ott rohadt hideg van -fanyarogtam.
-Akkor is odamegyünk -erősítette meg Tinus Macet.
-Szuper lesz -mondtam és a fiúk összenéztek.
Majdnem kipukkadtak a röhögéstől.
Vagy én csinálhattam valami hülyeséget és nem vettem észre vagy valamin mesterkedtek. A homlokuknál volt két kis ránc ami összegyűrődött a nagy nevetés közepette. A fülük is mozgott.
-Kértek cukorkát? -kérdezte Mac.
-Nem köszi -utasította vissza.
Kérlelések sora után csak elfogadtam egyet. Előkapta fémdobozát és felémnyújtotta. Amint hozzáértem megrázott.
-Mi a franc? -visítottam.
-Semmi -mondta és egyet kikapott belőle.
Megrándult az arca. Őt is megrázta. De tudta, hogy ez lesz. Így meg sem lepődött.
-Legalább jól megrázott téged is? -kérdezte Tinus.
Kárörvendeztünk ketten, mire felkelt Kathe.
-Mi folyik itt éppen kérem szépen?
-A Vefsnfjorden folyója -vágta rá Mac egyből lakhelyük közelében lévő folyó nevét.
-Bocsánat, hogy még az alvó medvét sem hagytuk békében aludni -kacagtunk már a hasunkat fogva.
-Jól van Emily... ezért még mind kaptok! -fenyegetőzött egy ördögi vigyorral.
-Ígérem, hogy fülemet, farkamat behúzom! -védekeztem.
-Ajánlom!
-Tényleg aludhatnánk még egy kicsit -ásított Mac.
-A leszállást azért várjuk már meg.
-Az mikor is lesz? -kérdezte Tinus a fejét vakarva.
-Kettő körül. Pill. Apu, mikor szállunk le?
-Fél kettő, de csak lefújják a gépet -érkezett a válasz.
Lehet, hogy nem repültem még, de azt azért tudtam, nem halk művelet a gép lehűtése. Be is igazolódott. A folyadék hangosan verte a repülő falát. A felszállás egyről a kettőre meg volt és mi el is szundítottunk.
Hányingerem volt mikor felkeltem. Valakinek az ölében feküdtem. Sétálhatott. Hányinger a ringatástól keletkezett. Tudhattam volna, hogy kivisz.

Sziasztok! Legyen holnap rész?