Szabad egy táncra? I. kötet

Kész ,,KÁÓ"

-Talán -mondta és féloldalasan elmosolyodott.
OMG! A szívem össze-vissza kalimpált. A haja össszeborzolódott. Leblokkoltam. Meg sem tudtam mozdulni. Most mi jön? -merült fel a kérdés.
Felpattant és rámvetette magát. Ahogy hosszú újjaival hozzáért oldalamhoz felsikítottam. Erre elhajolt.
-Szóval csikis a kis asszony -mondta és simogatni kezdte nem létező szakállát.
-Nem -nevettem és igyekeztem nem pirulni -Állj le légyszi! Vagy megbánod -néztem rá kihívóan.
Megfogott és átgördültünk az ő oldalára. Lemásztam róla (NE ÉRTSÉTEK FÉLRE!!) és a karjára hajtottam a fejem. Feléfordultam teljes testemmel. Éreztem ahogy a levegőt veszi. Csaknem kapkodta.
-Meddig leszünk itt? -kérdeztem végül.
-Ameddig fel nem kelünk az ágyból.
-Tudod, hogy nem így értettem.
-Jaa, hogy úgy... papírokat intézünk aztán megyünk Californiába.
-Akkor itt nem léptek fel?
Megrázta a fejét. Akkor miért kellett nekünk idejönni? Még maradhattunk volna otthon és el tudtam volna búcsúzni a testvéreimtől.
Kjell hívta a fiúkat, hogy megismerkedjenek a zene tanárukkal.
Én ott maradtam fent. Összeszedtem a cuccaimat a találkozóra, mire hívott Josh.
-Szia Em! -kiabált jó kedvűen a telefonba.
-Hello Josh -viszonoztam lelkesedését.
-Van egy hírem. Egy hiper-szuper-mega hírem -kezdett el visítozni, mint egy kis lány.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem keltette fel a figyelmemet.
-Mi az?
-Képzeld -kezdett bele mámorosan -az uncsimat kapjátok meg edzőnek.
-Mi csodaa? Kom? -kérdeztem hitetlenkedve.
-Ahaa. Nem is örülsz? -kérdezte meglepődve.
-Dehogynem, csak meglepődtem. Imádom Malint.
Ennél nagyobb szerencsém nem is lehetne. Ráadásul már ismerem őt. Igaz nem tudtam, hogy edzősködik és azt sem, hogy jártas a sztárok életében -ezt nem miattam... -, de kirándulni már voltam vele tavaly előtt. Nagy jó fej srác. Alig huszonnégy éves és rettentően pörgős. Valami óriás. Kábé három fejjel volt nagyobb mikor találkoztunk. De azóta nőttem bibí. Ahogy ez átfutott a fejemen furcsa tok ás fejet villantottam. A srác még akkor is képes viccelődni, mikor a töviseket szedik ki a lábából. Na igen... Szegény majdnem olyan szerencsétlen, mint én. Bár nem annyira, hisz engem senki sem überelhet felül. Ez az én hobbim.
-Es ist mein Hobby. Oks? Nur mein! Na gut... Diese dank ich nicht ernst... -(Ez az én hobbim. Oks? Csak az enyém! Na jó... Ezt én sem gondoltam komolyan)
Várjunk. Most kom magamban beszélek?
-Jó flúgos ez a csaj... pff...
Igen. Úgy tűnik...
A fejemet oldalra kaptam a furcsa zajra. Mi volt ez? -meresztettem a szemem. Sokat szívtam. Talán túlságosan is sokat.